„Ön annak a politikának a szimbóluma, melyre szükségünk van és amit már oly soká vártunk” – konferálta fel Klaus Schwab a davosi Világgazdasági Fórum atyja, Emmanuel Macront, ahol a francia elnök a világvezetői előtt vázolta fel Franciaországról és a világ jövőjéről vallott elképzeléseit. A svájci hegyek között minden évben megrendezésre kerülő üzleti és politikai találkozót, sokan a világ úgynevezett „államnélküli elitjének” éves seregszemléjeként tartják számon, ahol a világ legfontosabb vállalatvezetői, pénzemberei állam- és kormányfői gyűlnek össze és vitatják meg mit kell vagy kellene tenni a jobb jövő érdekében. A fórumot a globalizmus, a liberális világrend legnagyobb üzleti seregszemléjeként tartják számon, így nem véletlen, hogy a nyitottságot, a sokszínűséget és a globalizmust zászlajára tűző francia elnök szimbolikus jelentőséggel bírt a rendezvényen.
Emmanuel Macron a davosi Világgazdasági Fórumon - Ki nevet a végén?
Macron davosi beszéde első részében részletezte a kormány eddig meghozott reformjait, továbbá jelezte a hallgatóság felé, hogy Franciaország újra visszatért a globális térképre. Majd beszéde második részében az ifjú elnök felvázolta világmegváltó terveit is, így felszólalt a földünkön tapasztalható gazdasági és vagyoni különbségek ellen és globális együttműködésre szólította fel a világ vezetőit, legyenek azok állam- vagy kormányfők, vállalatvezetők vagy pénzemberek. Véleménye szerint egy, az egész világra kiterjedő szabályozást kell kidolgozni a környezetvédelem, az egészségügy, az oktatás és a továbbképzés terén, ugyanis csak ily módon lehet megszelídíteni a globalizmust. Ha erre ugyanis nem kerül sor – tette hozzá Emmanuel Macron - akkor öt vagy tíz éven belül a populista nacionalisták mindenhol nyernek.
Emmanuel Macron nemcsak Davosban, hanem néhány nappal azelőtt Versaille-ban is jelezte, hogy Franciaország nyitott a világ és a külföldi tőke felé. Az egykori királyi palotában ugyanis „Choose France” néven került megrendezésre azaz üzleti fórum, ahol a Franciaországban jelenlévő 140 legfontosabb külföldi vállalat vezetőjével találkozott a francia elnök. Az esemény során a német SAP 750 millió euró értékű beruházás jelentett be, míg a Google és a Facebook jelezték, hogy tovább bővítik az országban meglévő fejlesztő központjaikat. De nemcsak a technológiai szektor nagyágyúi, hanem a japán Toyota is bővítést fog végrehajtani észak-franciaországi üzemében.
A nagyvállalatok mellett a kis- és középvállalatok (kkv) is hasznot húzhatnak Emmanuel Macron politikájából. A kormánypárti képviselők által a Nemzetgyűlésben szervezett konferencián, ugyanis a kkv szektor tőkeellátottságát járták körül, ahol Bruno Le Maire gazdasági miniszter és François Villeroy de Galhau francia jegybank elnök mellett a bankok, biztosítók, befektetési alapok képviselői is részt vettek. A kormány célja nem más, mint a kkv szektor tőkehiányának a megoldása a lakossági megtakarítások átcsoportosítása révén. A francia lakosság ugyanis hiába teszi félre a bruttó bérének majd 14%-át, azt rendszerint alacsony kockázatú befektetési eszközökbe fektetik, úgymint nyugdíj-megtakarítás vagy államilag támogatott betéti könyvekbe, miközben a francia kkv-k nagy része tőkehiányban szenved.
A kormány a tavalyi adóreformjaival már megtette az első lépést az irányba, hogy a lakossági megtakarításokat elérhetővé tegye a kkv-k számára. Így jelentős mértékben csökkentette a pénzügyi befektetéseket sújtó adót, a vagyonadót kivezette a rendszerből és csupán az ingatlanadót hagyta meg, amellyel a kormány nem titkolt célja az, hogy az ingatlan befektetések helyett egyre inkább a pénzügyi eszközök felé terelje a megtakarítókat. A cél, hogy az öt éves elnöki mandátum végére a francia háztartások az eddigi 5 milliárd euró helyett, 10 milliárd eurót fektessenek be a kkv-ba.
Az azonban kérdéses, hogy mennyire biztonságos az ilyen pénzpiaci befektetések felé terelni a háztartásokat, ugyanis egy nagyobb sokk jelentős veszteségeket okozhat számukra, arról nem is beszélve, hogy míg az ingatlan adó a lakosság minden rétegét sújtja, addig a pénzügyi termékekre kivetett adók csökkentése elsősorban csak a közép- és felsőosztályt érinti. Emmanuel Macron gazdaságpolitikájának ezen a részén nincs miért csodálkozni, hiszen a választók előtt is nyilvánvaló volt, hogy kifejezetten jó kapcsolatokat ápol a francia pénzügyi szférával, amely meghozta a gyümölcsét és mind az alapkezelők, a bankok és egyéb pénzügyi intézetek jól jártak Macronnal.
Ellentétben a szegényekkel. A francia SciencePo felsőoktatási intézmény gazdasági kutató központja, az OFCE ugyanis kimutatta, hogy Macron politikája leginkább a gazdagoknak kedvez. A thinktank tanulmányában arra a következtetésre jutott a 2018-as évet illetően, hogy a reformok nagy része elsősorban a leggazdagabbak 5%-ának kedvez, akiknek az életszínvonala 1,6%-kal fog emelkedni az adóváltoztatásoknak köszönhetően, s mindez háztartásonként 1730 euro többletet jelent. Ezzel szemben az alacsony jövedelmi kategóriába tartozó lakosok terhei nőni fognak, így a legszegényebbek 5%-ának az életszínvonala az elemző központ számításai szerint 0,6%-kal fog csökkeni, amely háztartásonként 60 eurónak felel meg. Igaz, két év távlatában, azaz 2019 végére már a legszegényebbek is „a nyertesek” közé fognak tartozni, hiszen életszínvonaluk várhatóan 0,2%-kal fog nőni, ami azonban még így is nagymértékben elmarad a gazdagok körében várható 5%-os emelkedéstől. A gazdasági tárca állásfoglalása szerint azonban a legszegényebb háztartások is profitálhatnak az adóváltoztatásokból. Becsléseik szerint az életszínvonaluk 0,9%-kal fog emelkedni. Igaz, ehhez az szükséges, hogy megváltoztassák a fogyasztói szokásaikat, így kevesebb dohányárut illetve energiát fogyasszanak.
Egy francia külváros - Mindenki nyer, csak a szegények vesztenek?
Egyelőre nagy kérdés, hogy vajon Emmanuel Macron nyitottságra, a globalizmus hullámainak meglovaglására, a pénzügyi világ kéréseinek a kielégítésére épülő gazdaságpolitikája mekkora mértékben hozza meg a sikereket, miközben a francia társadalmon belül egyre mélyebb törésvonalak húzódnak meg, nem beszélve arról, hogy míg a globális színtéren a szegénység csökkentéséről prédikál, addig hazai szinten épp a társadalmi különbségek további növekedését idézi elő politikájával, amely hosszabb távon akár a populisták további erősödését magával hozhatja.
