Párizsból, szeretettel!

Párizsból, szeretettel!

Macron, a sárga mellényesek és az országos blokád

A kormány reformjai és az elnök viselkedése kiváltotta a nép haragját, mely akár komolyabb fejtörést is okozhat a francia elnöknek

2018. november 14. - Sztenikó Rezső

Emmanuel Macronra rájár a rúd nyár eleje óta. Kezdődött a testőre botrányával, majd nem sokkal később a legnépszerűbb minisztere, Nicolas Hulot, és egykori támogatója Gérard Collombe is otthagyta a kormányát, az utóbbi távozása során ráadásul kemény szavakkal illette a francia köztársasági elnököt és a jelenlegi kabinetet. Emmanuel Macron bizalmi indexe 27%-ra csökkent a Les Echos gazdasági napilap felmérése szerint, így még Édouard Philippe miniszterelnök iránti bizalom is magasabb, aki az ellentmondásos reformok nagy részét menedzseli, kommunikálja. Az egykori gazdasági miniszterből, köztársasági elnökké avanzsáló politikusnak újra kell gondolnia eddigi politikai stratégiáját, elsősorban ami a vezetői stílusát és az állampolgárokkal fenntartott cinikus, lekezelő kapcsolatát illeti, ugyanis antipatikus, kioktató viselkedése sok embernél kiverte a biztosítékot.

Holott, ha megnézzük a francia politikai életet, Emmanuel Macronnak nem lenne miért izgulnia, hiszen a francia V. köztársaság történelmében egyedülálló módon kvázi ellenzék nélkül kell kormányoznia. A jelenlegi francia politikai palettán egyszerűen nincs olyan számottevő erő, amely koherens politikájával komoly veszélyt jelentene a francia elnökre nézve. A szocialisták kvázi megszűntek. A konzervatív Köztársaságiak megosztottak az elnökhöz fűződő viszonyukat illetően, hiszen a párt Alain Juppé által fémjelzett liberális szárnya támogatja Macron politikáját, és még attól sem riadnának vissza, hogy beálljanak a kormánypárt mögé a EP választási kampány során. Ezzel szemben a radikálisabb, konzervatívabb képviselők szerint az elnök által képviselt biztonság- és migrációs politika elfogadhatatlan. Laurent Wauquiez pártvezérnek, aki hajlana a konzervatívabb hangvételre, ezen két világkép között kell egyensúlyoznia, hogy elkerülje a párt esetleges kettészakadását. Ami Marine Le Pent illeti mostanáig nem igazán tudta magát összeszedni a tavalyi vereség után, jóllehet máig ő és pártja tűnik a francia köztársasági elnök legnagyobb kihívójának. Végül pedig érdemes megemlíteni a szélsőbaloldali France Insoumise-t, amely eleinte úgy tűnt, hogy sikeresen fel tud lépni, mint Macron egyetlen, igazi ellenzéke, de idővel nem tudta meglovagolni a szakszervezetek által szervezett tüntetési hullámokat, miközben az elmúlt hetekben a pártja körül kirobbant finanszírozási botrányok is megrendítették hitelességét.

A pártok mellett még a szakszervezetek lennének azok, akik tüntetéseikkel, sztrájkjaikkal borsot törhetnének Emmanuel Macron orra alá, de már ezek a szervezetek sem a régik, így hiába hirdettek meg több tömegtüntetést is az elmúlt hónapokban a várt hatás elmaradt.

morhange_moselle.jpg

Ellenségem saját magam? - Emmaneul Macron egy I. világháborús megemlékezésen Morhange városában 

A francia elnök tehát ellenfél nélkül uralhatná a politikai teret, ha nem lenne (saját magán kívül) egy olyan ellenfele, akire sosem számított: maga a francia nép. Tudniillik az elmúlt hónapok döntései, úgymint az üzemanyagokat sújtó környezetvédelmi adó emelése, a kötelező sebességhatár 80 km/h-ra történő csökkentése, a dízel autókkal szemben indított boszorkányüldözés, a nyugdíjak befagyasztása, vagy egy esetleges nagy városok „védelmét” szolgáló dugódíj bevezetése mind-mind a vidéki, ingázni kényszerülő, kevésbé tehetős lakosságot érinti leginkább. Már csak hab a tortán, hogy az Irán elleni amerikai szankciók nagyban növelték a kőolaj világpiaci és, így a franciaországi benzin árát az elmúlt hónapokban, amely vidéki lakosság, mellett a teherfuvarozókat érinti legjobban, akiknek végképp kezd elegük lenni Emmanuel Macronból és kormányából.

Így közösségi portálokon csoportok alakultak a kormány lépéseivel szemben. Ezek sokáig ártatlan civilszerveződésnek tűntek. "Jelvényük" a sárga fényvisszaverő mellény lett, melyet kitettek az autóik műszerfalára. Idővel egyre bővült a csoport és mára már egy, nagy közös mozgalommá alakult, mely november 17-én országos szintű útblokádokra készül országszerte. A kormány egyelőre keresi az ellenszert, de még nem találta meg. Márpedig mindez jelentős hatással lehet az ország imázsára, hiszen Emmaneul Macron reformjai eddig ellenállás nélkül mentek át, amely így egy új, kedvező képet tükrözött Franciaországról a befektetők szemében.

franciaorszag_sarga_melleny.jpg

Kiállítja meg őket? - Albert városában "sárga mellényesek" tüntetnek a francia kormány reformjai ellen

Macron helyzetét csak tovább nehezíti, hogy alig félév múlva lesznek az uniós választások, amelyhez nagy reményeket fűz a francia elnök. Így egy nagyszabású tüntetés jelentős kihívás elé állíthatja Emmanuel Macront, akinek már így is módosítania kellett eddigi retorikáján. Tudniillik, az egykori gazdasági miniszter elsősorban a lakosság megosztására törekedett a kampánya során, amely szerint a jövő évi választás tétje, hogy az európaiak egy progresszív vagy egy nacionalista Európát akarnak-e. Márpedig ez az ellenségkép-gyártás nem igazán győzte meg a francia választókat, nem beszélve arról, hogy a progresszív világkép nehezen is kommunikálható a választópolgárok felé. Így Emmanuel Macron az I. világháborús megemlékezések során egyre inkább az európai szuverenitásra épít beszédeiben, amely magába foglalja a közös határvédelmet, az uniós haderő felállítását is és egy erős, egységes Európa képét vázolja fel. Hogy a lakosságnak erről mi a véleménye, az a következő hetekben kiderül.

A bejegyzés trackback címe:

https://chercheur2.blog.hu/api/trackback/id/tr9814369753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dare 2018.11.14. 21:12:47

" Így Emmanuel Macron az I. világháborús megemlékezések során egyre inkább az európai szuverenitásra épít beszédeiben"
Zseniális időzítés. :D

Hari Seldon 2 2018.11.14. 21:36:05

@maxval balcán bircaman:
Látom ebben a poszban sem értetted meg a lényeget: politikai szinten nincs ellenfe. -> Azaz simán bejut a második fordulóba. (Csak kell pár Brigitte-s bejátszás stb... ) Ráadásul van még 3,5 éve. Nem az elején kell népszerűnek lenni.

dare 2018.11.14. 22:43:50

@Hari Seldon 2: Ez teljesen igaz.
Oldalt választott, és azon az oldalon ő képviseli legjobban (igaz gyerekcipőben még) a progresszív politikát.
Két forduló, győzelem borítékolva.
Itteni viszonylatban Orbán ugyanaz, mint ő.
Ha lenne két forduló, akkor is ő nyerné a választást, mert kellőképpen elfoglalta a vérgőzös nacionalista oldalt a Jobbiktól.

Vona nem akart így nyerni, Orbánt viszont ez nem nagyon zavarta.
Most persze köpködik Vonát, hogy miért nem vitte a gyűlölet fáklyáját tovább, ezzel lehetett volna megnyerni a választást, miért oltotta el, vagy miért adta ki a kezéből, engedte át a Fidesznek.
Azért mert ő így nem akart nyerni.
Orbán viszont igen.
Macron is simán felvállalja az oldalát.

Csak annyi a különbség köztük, hogy itt már csak egy forduló van a 2/3-ad elérése végett, és ezért Macronnak kicsit erősebb retorikát kell nyomnia, de ettől függetlenül azon az oldalon ahol vannak és amit képviselnek, ott valóban nincs jelenleg ellenfelük.

Jakab.gipsz 2018.11.14. 22:46:16

Az amcsi államelmélet sem tökéletes, (sajnos), ezt a vén Európának szolgai módon majmolnia, teljesen felesleges, főleg úgy ahogyan a sátánfajzat Soros a nyitott társadalmat propagálja.

tireless treehugger 2018.11.14. 22:52:43

A franciák állandóan ugribugriznak, az elnök pedig nagyképű.

Ez a normális állapot.

Néhány tíz év és megszokod.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.11.15. 04:47:28

@Hari Seldon 2:

Nem számít. Micron utóvédharcos, jelentősége nulla. A leköszönő rend egyik mohikánja.

chrisred 2018.11.15. 08:57:38

Akkor Macron tényleg Orbán liberálisbpandantja lehet, a sikerességét nem a valós támogatottsága adja, hanem az, hogy beállt a "központi erőtérbe", így rajta kívül nincs kormányzóképes politikai erő. Érdekes lehet, hogy ezt vajon olyan országban is lehet huzamosabb ideig csinálni, ahol léteznek valódi demokratikus intézmények.

2018.11.15. 12:24:30

Az egyik TED előadásban hallottam azt, ha Franciaország abbahagyná Afrika kizsákmányolását, a fejlődő országok szintjére zuhannának vissza.

2018.11.15. 12:26:05

Franciaországról az a személyes véleményem, hogy elvesztettek két világháborút, ám nekik a legnagyobb a pofájuk.

Sir Bates dö Hól 2018.11.15. 13:17:38

Nem nagyon értem, hogy mélenchon mitől lenne szélsőbaloldali?

Sir Bates dö Hól 2018.11.15. 13:22:03

@Korunk egyik legnagyobb gondolkodója: kevésbé gyarapodnának bizonyos csoportok, de nem zuhanna azért akkorát, a nagy háborút semmiképpen sem vesztették el, a másodikat igen...

Gerardus A. Lodewijk 2018.11.15. 18:53:06

A francia polgárok - néha akár a törvény határait súrolva is - rá tudják és rá merik szorítani a politikusaikat arra, hogy azok a választók akaratát kövessék (ami minden magát demokratikusnak tartó országban a dolguk lenne), és ne a sajátjukat. Szerencsére a franciák jól ismerik, és amikor szükséges, rutinosan alkalmazzák is azt az alapvető demokratikus elvet, hogy nem az ember van az államért, hanem az állam az emberért. Mielőtt valaki megjegyezné, hogy ezért is tart ott a francia gazdaság, ahol tart (ami bizonyos szempontból igaz is), elmondom, hogy éppen azért nézek fel rájuk, mert ezt az elvet többre becsülik holmi pénzbeli előnynél. (P. S. Persze az is igaz, hogy nagy ívben elkerülöm Franciaországot ilyen országos tiltakozó akciók idején; engedtessék meg nekem ennyi képmutatás.)
süti beállítások módosítása