Párizsból, szeretettel!

Sarkozyék nagyon nyertek, de Le Penék már a spájzban vannak (?)... (2015. március 30.)

...a baloldal pedig teljesen összeomlott

2016. július 13. - Sztenikó Rezső Frigyes.

Mint várható volt a jobboldali, konzervatív tömörülés nagy fölénnyel nyerte a helyhatósági választások második fordulóját. A választópolgárok 50,5% ment el szavazni és a szavazatok 37,79%-t az UMP és szövetségeseire adták akiknek, így66 megyét sikerült elnyerniük. A második helyre a baloldal került a szavazatok 25,41%-val és a 101 megyéből 34 megyében született baloldali többség, (továbbá egy megyét sikerült elvinni a kommunistáknak is.) A baloldaltól alig lemaradva a harmadik helyen van a szélső jobboldali párt, a Nemzeti Front (FN) mely a szavazatok 22,36%-át kapta, azonban egyetlen egy megyét sem sikerült megnyernie. Ami akár megnyugvással is töltheti el az embert – persze csak akkor, ha nem épp Marine Le Pennek és pártjának drukkolt.

Azonban ha a számok mögé nézünk láthatjuk, hogy a képlet nem ilyen egyszerű. Az igaz, hogy az UMP és szövetségesei – melyet amint régebben már írtam, Nicolas Sarkozy hozott tető alá – nagyon megnyerték a választást és a szocialisták tűnnek még mindig második erőnek, de ez már messze nincs így. Ugyanis Marine Le Pen és pártja fokozatosan növeli szavazótáborát. Tavaly az uniós választást tudta megnyernie, most annak ellenére, hogy nem nyert, sikerült még több választót megnyernie és első helyet szereznie több járásban.

A helyzetet csak árnyalja, hogy főként a baloldaltól rabol el választókat, tudniillik eddig olyan hagyományosan baloldali fellegvárak omlottak össze, mint az északi régiók vagy a Bouche de Rhone, azaz a Rhone folyó torkolata. Itt az UMP mellett főként a FN szerzett szavazókat magának. A FN eredménye jól mutatja azt, hogy az eddigi két szereplős francia politikai életbe, tudniillik évtizedekig a konzervatív jobbközép és a szocialisták váltogatták egymást, egy új szereplő lépett, még pedig a szélsőjobb. Marine Le Pen ugyanis szépen lassan beéri, pontosabban beérte a többi pártot és már egy meghatározó belpolitikai tényezővé vált. Így a duális politikai tér tripolárissá vált, mely ha nem is teljesen, de átrajzolja a politikai térképet Franciaországban.

A France 24 szakértője, Thomas Guénolé szerint, a két „történelmi” párt csak akkor képes felvenni a versenyt a szélsőjobbal, ha a hasonló meggyőződésű pártok összefognak és közösen állítanak listát. Mindez a jobboldalon már megtörtént, meg is lett az eredménye, nagy fölénnyel nyertek. De a baloldalon ez még hiányzik.

S úgy tűnik, hogy hiányozni is fog. Nem árt tudni ugyanis, hogy a jelenlegi köztársasági elnök, Francois Hollande, és miniszterelnöke, Manuel Valls, a választások előtt és után is nyilvánvalóvá tette, hogy továbbra is folytatni fogja azokat a gazdasági és strukturális reformokat, melyeket az EU megkövetel tőlük. Mindez sokszor piacosítással jár (pl. magán busztársaságok beindítása, privatizáció stb.) melyek nem férnek bele a baloldali francia gondolkodásba (Franciaországban a baloldaliság még a hagyományos, szakszervezetes, társadalmi problémákra érzékeny baloldaliságot jelenti, jól mutatja ezt, hogy még egy megyét a kommunisták is tudtak nyerni). Főként ennek köszönhető, hogy nem jön össze egy baloldali összefogás, ugyanis mind a zöldek, mind a kommunisták (Jean-Luc Mélenchon vezetésével) elutasítják a jelenlegi reformokat. A lecke mind a köztársasági elnöknek, mind az ambiciózus miniszterelnökének, Vallsnak fel van adva: hogyan kovácsoljuk egybe a baloldali szövetséget, ha továbbra is elkötelezettek vagyunk az eddigi gazdaságpolitikánk mellett?

Azonban Libération szerint a FN lendülete is elfogyhat, s képtelen lesz tovább növelni a választói számát, ha nem lép valakivel szövetségre. Így nem lesz arra sem esélye, hogy megnyerje a 2017-es elnökválasztást, igaz a második fordulóba bekerülhet, de egy szövetséges nélkül esélytelen, hogy beköltözzön az Elysée-be Marine Le Pen.

Ha tetszik, ha nem, úgy tűnik, hogy Nicolas Sarkozy, jól időzített tavaly ősszel mikor visszatért a francia politikai életbe, s újra elkezdte felépíteni politikai karrierjét. 2017 azonban még messze van, addig sok reform végig fog menni Franciaországban, ami tovább erősítheti a Marine Le Pen-t és pártját. A kiábrándult választók, így főként a Nemzeti Front szárnyai alatt találhatnak vigaszt. Így még akár jobb oldalról az FN beelőzheti mindkét pártot, s Marine Le Pen lehet Franciaország első női köztársasági elnöke, cáfol rá sok szakértő a Libération-ra. De ami ennél fontosabb, hogy elnöksége tovább borzolná az euró zónán és az Unión belüli kedélyeket. Egyrészről Le Pen, az egész euró zónát és EU-t rendkívül károsnak tartja, és akár még a kilépés gondolatával is eljátszana. Továbbá André Sapir szerint, aki Figyelőnek adott interjújában azt mondta, hogy Le Pen erősen konfrontálódna Németországgal is, amely szigorú, államadósság csökkentéses megszorító politika mellett kardoskodik Európa szerte (láthatjuk mindezt a görög-német tárgyalások kapcsán), ami ellen Le Pen nyíltan kiáll – nem véletlen köszöntötte boldogon a szélsőbaloldali Syriza győzelmét Görögországban.

Egy szó, mint száz izgalmas évek következnek Franciaországban, így még bármi megtörténhet és a végén a vigyázó szemünket Párizsra kell vetnünk megint…

A bejegyzés trackback címe:

https://chercheur2.blog.hu/api/trackback/id/tr258885702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.