„A katonaságnál megtanultam azt amit kellett. Azonban jelenleg (a fiatalokban) már nincs tisztelet, ez amit igazán sajnálok. A fiatalok manapság már nem tisztelnek semmit. Azt gondolom, hogy az általános hadkötelezettség segíthetne visszatérni az alapokhoz.” Az ember azt gondolná, hogy e szavak a konzervatív Köztársaságiak újdonsült elnökjelöltjének, Francois Fillonnak vagy ne adj Isten a szélső jobboldali Marine Le Pennek a szájából hangzottak el, de el kell szomorítanom a kedves konzervatív olvasót, mielőtt még elégedetten az asztalra csapna és felkiáltana: „Igen, ez a beszéd, ezzel vissza lehet adni a hiányzó tiszteletet és fegyelmet, mindazt, ami hiányzik a mai fiatalokból”. De nem, ezt nem ők, hanem a francia Szocialista Párt elnöke Jean-Christophe Cambadélis jelentette ki a francia RMC rádióban, miután az általános hadkötelezettség intézménye a párt választási programjának a része lett.
A sorkatonai szolgálatot, amit még a nagy francia forradalom idején, 1798-ban vezettek be egészen 1997-ig létezett, amikor is Jacques Chirac elnöksége alatt elkezdték felszámolni azt, s így az utolsó sorkatonák 2001-ben hagyták el a francia laktanyákat. Azóta Franciaország védelmét már hivatásos, szerződéses katonák látják el. Igaz a civil lakosság egy része (28 ezer fő) az úgynevezett tartalékosok még mozgósíthatók szükség esetén, de a francia fiatalok nagy részének már szinte köze sincs a katonai hadviseléshez. Csupán egyszer kell részt venniük úgynevezett állampolgári és védelmi napon, ahol gyorstalpalón átveszik a fegyver működését és az állampolgári kötelezettségeket, de semmi több.
A szocialisták szerint azonban változnak az idők, s így sorkatonai szolgálat megint hasznos lehet. „Franciaország nehéz és kemény kihívással találta szembe magát, a feltételek az kívánják, hogy fontolóra vegyük a sorozás visszaállítását húsz év után először” – érvel a pártelnök.
Azonban az igazán érdekes az, hogy a franciák 74%-a mellett főleg a baloldali jelöltek azok, akik fontolgatják a sorkatonaság visszaállítását. A Szocialista Párt egyik elnökjelöltje, Arnaud Montebourg kifejezetten támogatja az ötletet, ami szerinte egy egalitáriánus elképzelés. Jean-Luc Mélenchon szélső baloldali jelölt sem zárkózik el az ötlettől, s véleménye szerint át kell gondolni a sorozás lehetőségét.
Ezzel szemben a jobboldalon egy-két kevésbé népszerű elnökjelölttől eltekintve szinte senki nem támogatta az ötletet. Nicolas Sarkozy csupán az iskolakerülőknek tartotta volna fent a lehetőséget, míg Alain Juppé elutasította az elképzelést. De a konzervatívnak titulált Francois Fillon is elképzelhetetlennek tartja azt, hogy évente 800 ezer fiatalt integráljanak a hadseregbe.
Talán meglepetésre adhat okot, hogy a Nemzeti Front még említést sem tesz róla, csupán valamiféle nemzeti gárdával akarja kiszúrni a biztonságra éhező francia polgárok szemét, ami azért valljuk be nem egyenlő a sorkatonai szolgálat által megjelenő 800 ezer fiatallal.
Természetesen, hogy a sorkatonai szolgálat megéri-e arra, mint mindenre van pro- és kontra érv. A jelenlegi terror veszélyben a sorkatonai szolgálat a nemzeti egység és a közérdek egyfajta megnyilvánulását jelentené. Másrészről pedig az általános sorkatonai szolgálat mögött meghúzódik egy egalitáriánus eszme is, amely szerint mindez lehetőséget biztosítana a társadalom fiataljai számára, hogy egy közös intézmény keretein, szegregáció, s társadalmi hovatartozás nélkül találkozhassanak egymással.
Ez mind szép, és valljuk be valamilyen szinten a mostani rendkívül széttöredezett társadalmakban még hasznosnak is tűnhet, azonban több probléma is az ötlet útjában áll. Egyrészről, mint ahogy azt Francois Fillon is kiemelte, a jelenlegi hadsereg egyszerűen képtelen lenne befogadni több tíz, vagy százezer fiatalt. A legprózaiabb oka, hogy több kaszárnyát már rég bezártak. De ennél is többet nyom a lantba a sorkatonaság pénzügyi költségei. Egy féléves szolgálat a legutolsó számítások szerint – amint még 2008-ban Luc Ferry egykori oktatásügyi miniszter rendelt el - elérheti a 3-5 milliárd eurónyi éves összeget. Arról nem is beszélve, hogy a sorkatonai szolgálat nagyban megnehezíteni azon munkaerő piaci (át)képzések megszervezését, ami főként a munkanélküliségnek leginkább kitett fiatalok számára vannak kitalálva.
Ennek ellenére kíváncsian várom, hogy ha nyer a baloldal jelöltje meg meri-e lépni a sorkatonaság visszaállítását. (Igaz elnézve a jelenlegi francia gazdaság makró adatait nehezen tartom elképzelhetőnek).
