Úgy tűnik, hogy két újabb irodaházzal bővül a párizsi ingatlan piac, miután mind a francia Szocialista Párt Szajnától néhány lépésre fekvő székháza, mind konzervatív a Köztársaságiak épülete túl nagynak bizonyul a megcsappant számú nemzet gyűlési képviselők számára. Azonban míg a francia baloldal egykori legnagyobb pártja romokban hever, addig Köztársaságiak decemberben az új pártelnökük megválasztásával új fejezetet nyithatnak a párt történetében. Igaz konzervatívokat kevésbé viselte meg a köztársasági elnökválasztásokon elszenvedett kudarc, hiszen annak ellenére, hogy a Köztársaságiak nem kerültek be a választások második fordulójában, messze nem szenvedtek akkora vereséget, mint a szocialisták, akiknek a választóit egyrészről Emmanuel Macron és pártja, másrészről pedig Jean-Luc Mélanchon, szélső baloldali jelölt is megtizedelte.
Azonban a konzervatívok is egy ideológiai és politikai zsákutcába kerültek, hiszen konstruktívak néven több, egykori jobboldali képviselő nem lépett be Köztársaságiak nemzet gyűlési frakciójába, sőt a jelenlegi miniszterelnök, Édouard Philippe, a gazdasági- és pénzügyminiszter, Bruno Le Maire és Gérald Darmanin a költségvetési ügyekért felelős miniszter is a konzervatív párt soraiból verbuválódott, miközben Emmanuel Macron programját hatják végre. Talán meglepő, de konzervatívok csak őszre jutottak el addig, hogy elvegyék a miniszterelnök és a két miniszter párttagkönyvét és kidobják őket a pártból. Másrészről pedig Emmanuel Macron által képviselt gazdaság- és adópolitikája jelentős számú szavazót rabolt el a Köztársaságiak támogatói közül.
Alain Juppé és Emmaneul Macron egy megemlékezés során november 11-én Párizsban
A Republikánusok megosztottságát azonban leginkább Alain Juppé, egykori konzervatív miniszterelnök napokban tett kijelentése okozta, aki határozottan kiállt Emmanuel Macron Európa politikája mellett és a köztársasági elnökkel közösen, egy, a 2019-es választásokra összeálló nagy országos összefogást vizionált.
Ha jól megnézzük Alain Juppé kijelentése nem is annyira meglepő, hiszen már az elnökjelölési kampány során hasonló Európa képet vázolt fel, mint a most hivatalban lévő köztársasági elnök. Igaz, a párton belül nem mindenki osztja az egykori miniszterelnök elképzeléseit. Nem csoda, hiszen Laurent Wauquiez, aki a Köztársaságiak elnöki posztjának a legnagyobb esélyese, jelentős konzervatív fordulat szeretne végrehajtani. Így Wauquiez már a 2014-ben megjelent, Europe : il faut tout changer (Európa: Mindent meg kell változtatni) című könyvében kiállt a nemzetállamok Európája mellett és temette a föderalista Európai Egyesült Államok eszméjét. Mindez szöges ellentéte Alain Juppé és Emmanuel Macron által elképzeléseivel.
Nemcsak Európa politikájában különbözik Wauquiez és Juppé ideológiája, hanem egész világképük eltérő. Az egykori külügyminiszter, Wauquiez egy erősen konzervatív, a francia identitást előtérbe helyező, az eddigi elitet elutasító fogalmazás mód jellemzi, ami szakítana az Alain Juppé által fémjelzett jobb-közép sok esetben liberális, multikulturalista politikai felfogással.
Ennek megfelelően, ha Wauquiez kerül a pártelnöki székbe, akkor szinte borítékolható, hogy a párt jobbközép, mérsékeltebb része kiválik a pártból, s esetleg csatlakozik Emmanuel Macron mozgalmához. Mindez azonban jelentős szavazat vesztéssel is járhat a Köztársaságiak számára. Persze kérdés, hogy Wauquiez vezetésével milyen mértékben próbálnak megnyitni a Nemzeti Front szavazói felé.
Márpedig a leendő pártelnök retorikájában többször előtérbe került a vidék versus város ellentét, ami jól reflektál a köztársasági elnökválasztásokon is tapasztalt választási eredményekre, azaz míg a városi lakosság elsősorban Emmanuel Macronra adta a szavazatát, távolodván a városoktól, úgy nőtt Marine Le Pen szavazó bázisa. Szintén ezt a folyamatot erősítheti a Köztársaságiak másik erős emberének, Francois Baroinnek a nem rég megjelent könyve, ahol a vidéki Franciaországot és a kis településeket veszi védelme alá.
Persze az is kérdés, hogy ha a juppéisták kiválnak s esetleg csatlakoznak is a köztársasági elnök pártjához, mennyire jelent segítséget ez Emmanuel Macronnak, tudniillik a hét folyamán több százan léptek ki az elnök pártjából, miszerint annak semmi köze a demokratikus működéshez, s elsősorban a párizsi központ szándéka érvényesül. Eközben a baloldali választók is csalódtak az általuk hatalomra juttatott elnökben, így annak népszerűsége is jelentős mértékben esett az elmúlt hónapokban.
A legközelebbi választások még messze vannak, hiszen leghamarabb az Európai Parlament képviselőiről szavazhatnak a franciák 2019-ben, de az jól látható, hogy szinte Franciaország összes pártja válságot él át, és így minél hamarabb rendezni kellene a soraikat. Ez a zűrzavar azonban biztos lehetőséget jelent az köztársasági elnök számára, hogy a zavarosban halászván végrehajtsa az általa szükségesnek vélt reformokat.
