A calais-i menekülttábor ügye, úgy néz ki teljesen megpecsételi a szocialista kormányzat elmúlt öt évét, s jól mutatja annak tehetetlenségét is a menekült- és a biztonságpolitika terén. A calais-i menekülttábor teljesen szervezetlenül alakult ki az észak franciaországi kikötőváros mellett, s az elmúlt évek folyamán már 7000, sőt legújabb információk szerint 10000 fős „nyomorteleppé” nőtte ki magát. Dacára annak, hogy a tábor felszámolását már többször megígérték, a bevándorlók továbbra is embertelen körülmények között élnek a helyiek, illetve az átmenő tranzit forgalom nem kis elégedetlensége mellett.
A tábor nem véletlenül alakult ki Calais közelében, ugyanis ez az egyetlen hely, ahol a bevándorlók, akár életük kockáztatása árán is, de utat találhatnak Nagy-Britanniába. Azonban a 2003-ban megkötött Touquet Egyezmény a franciákat arra kötelezi, hogy a Nagy-Britanniába tartó embereket még a francia partoknál ellenőrizzék, és szükség esetén tartsák fel. Sőt a brit hatóságok francia földön szabadon ellenőrizhetik azokat, akik a szigetországba akarnak belépni. Így nem véletlen, hogy a harmadik országokból érkező menekültek, gazdasági bevándorlók, mind-mind letanyáztak Calais mellett, várván a megfelelő alkalmat arra, hogy bármi áron Nagy-Britanniába jussanak.
Természetesen sokak által csak dzsungelként nevezett menekültváros nélkülöz minden higiéniai ellátást, továbbá a bűnözés jelentős mértékben elharapódzódott s a táborlakók több esetben összecsaptak a rendőrséggel és a katonasággal is.
Azonban hiába ígérte meg a francia belügyminiszter, Bernard Cazaneuve többször is a tábor végleges felszámolását arra máig nem került sor. Így nem véletlen, hogy a jobboldali elnökjelölési kampány során fontos kérdéssé vált, hogy vajon a jelöltek miképpen szeretnék megoldani a tábor ügyét. Nicolas Sarkozy, egykori köztársaság elnök személyesen látogatott a Calais-ba szeptember 21-én és kifejtette, hogy a dzsungel felszámolása nem kérdés, így ha ő lesz az elnök, akkor 2017 végére a tábornak hűlt helye lesz. Azonban ez nem azt jelenti, hogy az itt lakókat átköltöztetik az ország más régióiba, mint ahogy azt a szocialista kormányzat akarja, hanem akinek nincs menekült igazolványa azokat ki kell utasítani az országból, illetve meg kell tiltani a családegyesítést is. Ezzel elejét lehetne venni az újabb calais-i tábor kialakulásának. Ezt azonban csak úgy tartja elképzelhetőnek Sarkozy, ha az eddigi bevándorlás politikát az alapjaiban változtatják meg. Az egykori elnök ezek mellett felülvizsgálná a Touquet Egyezményt is, s így az aki Nagy-Britanniába akar menni, annak nem állnának az útjába, így az angol kormánynak, angol földön kellene az oda bevándorlók ügyét megoldania. Véleménye szerint ugyanis a Calais környékén kialakult abszurd helyzet egyszerűen a francia hatóságok és jogrend karikatúrája, s azok tehetetlenségét mutatja.
Természetesen nem váratott soká nagy riválisa, Alain Juppé sem, aki a Le Monde hasábjain fejtette ki véleményét, amely szerint elsőként újra kell tárgyalni a Touquet Egyezményt, ugyanis elfogadhatatlan, hogy Franciaországban tanyáznak azok, akik valójában Nagy-Britanniába akarnak menni. „A csatorna túl oldalára kell áthelyezni a határt!”- jelentette ki a bordeaux-i polgármester. Továbbá fel kell számolni a dzsungelt is, s lakói közül ki kell válogatni azt akinek van menedékjogi kérelme, s azt akinek nincs. Így azokat, akik illegálisan tartózkodnak az országba minél hamarabb vissza kell toloncolni a hazájukba, míg azokat akik menedékjogi kérelemmel éltek szét kell szórni az ország területén, s amilyen gyorsan csak lehet meg kell vizsgálni, hogy jogosak-e a menekültjogi státuszra vagy sem.
Természetesen Nicolas Sarkozy és Alain Juppé után nem sokkal, Francois Hollande is kiterítette a lapjait, sőt egyenesen Calais-ba látogatott. Igaz, sok újdonsággal nem szolgált az éppen regnáló köztársasági elnök, „csupán” azt ígérte meg (megint), hogy év végére felszámolják a tábort.
Natacha Bouchart calais-i polgármester asszony azonban már nem bízik a csodákban, ugyanis ahogy a Europe 1 rádióadónak nyilatkozta, már sokszor hallott a tábor felszámolásáról ennek ellenére a migránsok száma csak tovább nőtt.
Hollande azonban calais-i látogatása során egyáltalán nem kérdőjelezte meg a Touquet egyezmény felülvizsgálatát, ellenben ha jövőre bármelyik jobboldali jelölt is nyer, az egyezmény a jelenlegi formájában valószínűleg már nem fog megmaradni, s az angolok kénytelenek lesznek az odatartó bevándorló áradatot saját területükön kezelni. Így a francia-angol kapcsolatok meglehetősen fagyossá válhatnak, nem beszélve arról, hogy Párizs nem titkolt célja, hogy a Brexitnek köszönhetően minél több bankot és londoni székhelyű vállalatot csábítson el a csatorna túloldaláról, ami még tovább ronthatja a francia-angol kapcsolatokat.
