Ha ironikusak akarunk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy a magyar kormány által használt politikai megoldások egy része lassan, de biztosan teret nyer Európa más országaiban is. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Emmanuel Macron és kormányának legújabb döntése. A köztársasági elnök megoldást keresett arra, hogy hogyan lehetne lehűteni a sárgamellényes tüntetések által felkorbácsolt kedélyeket, és annak kulcsát a „Nagy Nemzeti Vita” megrendezésében találta meg, amelyet a sajtó sok esetben csak nemzeti konzultáció néven emleget.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg hazánkban a nemzeti konzultáció kimerül a kérdőívek kiküldésében, melyet vagy vissza küld az állampolgár vagy nem, addig Franciaországban sokkal átfogóbb keretek között zajlik a konzultáció az emberek és a kormány között. A január 15-én útjára indított, két hónapig tartó disputa során az állampolgárok szervezett keretek között vitathatják meg – a polgármesteri hivatalok dísztermeiben vagy épp a helyi iskola tornatermében - az egyes témaköröket. A kérdőív hét tematika köré csoportosul, úgymint az állami kiadások és adópolitika, az ökológiai átmenet, a család, a demokrácia, a vásárlóerő és foglalkoztatottság, a bevándorlás, a közszolgáltatások átszervezése és Európa. Az állampolgárok január 21-től kezdve online módon vagy akár levélben is elmondhatják véleményüket, majd március 1-jén minden régióközpontban állampolgári vitanapot tartanak, hogy a már összegyűlt elképzeléseket megvitassák.
Emmanuel Macron beszédet mond a nemzeti konzultáció keretein belül Évry-Courcouronnes-ben
A nagy nemzeti vita koordinálásával Sébastien Lecornu területi kohézióért felelős minisztert és Emmanuelle Wargon ökológiai átalakulásért felelős államtitkárt bízta meg a francia vezetés. A viták elméletileg teljes pártatlanságot ígérnek, jóllehet az ezért felelő szakemberek közül kettőt a kabinet, egyet-egyet a Nemzetgyűlés, a Szenátus és a Környezetért, Társadalomért és Gazdaságért felelős Tanács (Conseil économique, social et environnemental - CESE) elnöke nevez ki, azaz öt emberből három minden bizonnyal a kormánypárt érdekeit szolgálja, miközben a CESE sem független a kabinet döntéseitől.
Így nem véletlen, hogy – akárcsak hazánkban – Franciaországban is többen megkérdőjelezik az egész vita függetlenségét, sőt értelmét is, tudniillik többen úgy gondolják, hogy a vita konklúzióját úgyis a kormány fogja majd megmondani, miközben a konzultáció az ellenzék szerint nem más, mint az európa parlamenti választási kampány része. Ezt az érzést valamelyest erősíti, hogy az állampolgárok mellett Emmanuel Macron is beszállt a diskurzusba. Az elnök a nemzeti vita során – akárcsak a 2017-es választási kampány alatt - körbejárja Franciaországot és disputára hívja az adott régió polgármestereit, hogy rajtuk keresztül gyógyírt találjon a lakosság problémáira. Az első állomás a Rouen mellett fekvő Grand Bourgtheroulde település volt, ahol kifejezetten aktívak a „sárga mellényes” tüntetők. A politikus célja a franciaországi körúttal egyértelműen az, hogy végre megtalálja a kapcsolatot a franciákkal, mely a 2017-es elnökválasztás óta megszakadt.
A legfrisseb közvéleménykutatások szerint úgy tűnik bejött a kormány számítása, ugyanis Emmanuel Macron népszerűsége, január közepére négy százalékponttal, míg február elejére további hat százalékponttal emelkedett. Jóllehet ehhez nagy segítséget nyújtott a francia ellenzék is, amelyik a 2017-es választások óta nem talált magára, holott a francia kormány sok alkalmat nyújtott a támadásra. A Marine Le Pen által vezetett Nemzeti Összefogás úgy tűnik, hogy már nem igen tud újabb szavazókat megszólítani, így népszerűségi indexe nagyságrendileg 21%-22% körül alakul, miközben a konzervatív Köztársaságiak, Nicolas Sarkozy egykori pártja 13%-os mélypontra zuhant. A többi ellenzéki pártról pedig nem igen lehet beszélni, hiszen a szocialisták épp, hogy elérik az 5%-kot, míg a szélső baloldali La France Insoumise alig haladja meg a 11%-kot. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy „sárgamellényes” tüntetők fontolgatják, hogy saját listával indulnak a májusi uniós választások során, amely elsősorban a Nemzeti Összefogás számára lenne nagy érvágás, hiszen akár három százalékponttal is csökkenhet a párt szavazóbázisa, miközben a kormánypártot érdemben nem érintené a sárgamellényesek indulása. Így nem véletlen, hogy a Köztársaság mozgásban! politikusai örvendeztek annak, hogy listát akarnak állítani a tüntetők. A kormánypárt népszerűsége a felmérések szerint egyébként 22-23% körül alakul.
Az ellenzék további nagy problémája, hogy egyszerűen nem tudnak hiteles alternatívát felmutatni Emmanuel Macronnal szemben. A Nemzeti Összefogás sok választó szemében továbbra is a szélsőjobboldali értékeket, és a populizmust képviseli, holott a pártnak két egykori konzervatív képviselőt is sikerült megnyernie az EP listájára, köztük Nicolas Sarkozy egykori közlekedési miniszterét, Thierry Marianit. A Köztársaságiak pedig nem tudnak semmilyen saját témát keresztülvinni a törvényhozáson, ugyanis sok esetben lecsapnak rá a kormánypárti képviselők és saját ötletként interpretálják azt. A sárgamellényes tüntetések során pedig a párt vezetője Laurent Wauquiez hezitált, hogy vajon a tüntetők odalára álljon vagy sem, ami végül odavezetett, hogy sem a tüntetőket, sem a rendpárti, klasszikus jobboldali szavazókat nem sikerült maga mellé állítania. Sőt az utóbbiak a felmérések szerint átpártoltak a rend védelme mellett határozottan kiálló köztársasági elnök mellé. Wauquiez így elszalasztotta a lehetőséget, holott a konzervatív politikus már régóta figyelmeztetett arra, hogy a vidéki és elővárosi lakosság komoly problémákkal néz szembe.
A jelenlegi francia belpolitikai helyzetet legjobban Jean-Pierre Chevènement, François Mitterand egykori minisztere foglalta össze, aki szerint „Macronnak jelenleg nincs igazi kihívója”, így ahhoz, hogy a jelenlegi elnök helyére más kerüljön, „új politikai alternatívát kellene felmutatni az ellenzéknek.”