Párizsból, szeretettel!

Párizsból, szeretettel!

Macron, Davos, a Google és a szegények

Miközben a francia elnök az ország teljes nyitottságát hirdeti, addig gazdaságpolitikája elsősorban a szegényebbek számára okozhat fejtörést

2018. január 28. - Sztenikó Rezső

Ön annak a politikának a szimbóluma, melyre szükségünk van és amit már oly soká vártunk” – konferálta fel Klaus Schwab a davosi Világgazdasági Fórum atyja, Emmanuel Macront, ahol a francia elnök a világvezetői előtt vázolta fel Franciaországról és a világ jövőjéről vallott elképzeléseit. A svájci hegyek között minden évben megrendezésre kerülő üzleti és politikai találkozót, sokan a világ úgynevezett „államnélküli elitjének” éves seregszemléjeként tartják számon, ahol a világ legfontosabb vállalatvezetői, pénzemberei állam- és kormányfői gyűlnek össze és vitatják meg mit kell vagy kellene tenni a jobb jövő érdekében. A fórumot a globalizmus, a liberális világrend legnagyobb üzleti seregszemléjeként tartják számon, így nem véletlen, hogy a nyitottságot, a sokszínűséget és a globalizmust zászlajára tűző francia elnök szimbolikus jelentőséggel bírt a rendezvényen.

macron-a-davos-france-is-back.jpg

Emmanuel Macron a davosi Világgazdasági Fórumon -  Ki nevet a végén?

Macron davosi beszéde első részében részletezte a kormány eddig meghozott reformjait, továbbá jelezte a hallgatóság felé, hogy Franciaország újra visszatért a globális térképre. Majd beszéde második részében az ifjú elnök felvázolta világmegváltó terveit is, így felszólalt a földünkön tapasztalható gazdasági és vagyoni különbségek ellen és globális együttműködésre szólította fel a világ vezetőit, legyenek azok állam- vagy kormányfők, vállalatvezetők vagy pénzemberek. Véleménye szerint egy, az egész világra kiterjedő szabályozást kell kidolgozni a környezetvédelem, az egészségügy, az oktatás és a továbbképzés terén, ugyanis csak ily módon lehet megszelídíteni a globalizmust. Ha erre ugyanis nem kerül sor – tette hozzá Emmanuel Macron - akkor öt vagy tíz éven belül a populista nacionalisták mindenhol nyernek.

Emmanuel Macron nemcsak Davosban, hanem néhány nappal azelőtt Versaille-ban is jelezte, hogy Franciaország nyitott a világ és a külföldi tőke felé. Az egykori királyi palotában ugyanis „Choose France” néven került megrendezésre azaz üzleti fórum, ahol a Franciaországban jelenlévő 140 legfontosabb külföldi vállalat vezetőjével találkozott a francia elnök. Az esemény során a német SAP 750 millió euró értékű beruházás jelentett be, míg a Google és a Facebook jelezték, hogy tovább bővítik az országban meglévő fejlesztő központjaikat. De nemcsak a technológiai szektor nagyágyúi, hanem a japán Toyota is bővítést fog végrehajtani észak-franciaországi üzemében.

A nagyvállalatok mellett a kis- és középvállalatok (kkv) is hasznot húzhatnak Emmanuel Macron politikájából. A kormánypárti képviselők által a Nemzetgyűlésben szervezett konferencián, ugyanis a kkv szektor tőkeellátottságát járták körül, ahol Bruno Le Maire gazdasági miniszter és François Villeroy de Galhau francia jegybank elnök mellett a bankok, biztosítók, befektetési alapok képviselői is részt vettek. A kormány célja nem más, mint a kkv szektor tőkehiányának a megoldása a lakossági megtakarítások átcsoportosítása révén. A francia lakosság ugyanis hiába teszi félre a bruttó bérének majd 14%-át, azt rendszerint alacsony kockázatú befektetési eszközökbe fektetik, úgymint nyugdíj-megtakarítás vagy államilag támogatott betéti könyvekbe, miközben a francia kkv-k nagy része tőkehiányban szenved.

A kormány a tavalyi adóreformjaival már megtette az első lépést az irányba, hogy a lakossági megtakarításokat elérhetővé tegye a kkv-k számára. Így jelentős mértékben csökkentette a pénzügyi befektetéseket sújtó adót, a vagyonadót kivezette a rendszerből és csupán az ingatlanadót hagyta meg, amellyel a kormány nem titkolt célja az, hogy az ingatlan befektetések helyett egyre inkább a pénzügyi eszközök felé terelje a megtakarítókat. A cél, hogy az öt éves elnöki mandátum végére a francia háztartások az eddigi 5 milliárd euró helyett, 10 milliárd eurót fektessenek be a kkv-ba.

Az azonban kérdéses, hogy mennyire biztonságos az ilyen pénzpiaci befektetések felé terelni a háztartásokat, ugyanis egy nagyobb sokk jelentős veszteségeket okozhat számukra, arról nem is beszélve, hogy míg az ingatlan adó a lakosság minden rétegét sújtja, addig a pénzügyi termékekre kivetett adók csökkentése elsősorban csak a közép- és felsőosztályt érinti. Emmanuel Macron gazdaságpolitikájának ezen a részén nincs miért csodálkozni, hiszen a választók előtt is nyilvánvaló volt, hogy kifejezetten jó kapcsolatokat ápol a francia pénzügyi szférával, amely meghozta a gyümölcsét és mind az alapkezelők, a bankok és egyéb pénzügyi intézetek jól jártak Macronnal.

Ellentétben a szegényekkel. A francia SciencePo felsőoktatási intézmény gazdasági kutató központja, az OFCE ugyanis kimutatta, hogy Macron politikája leginkább a gazdagoknak kedvez. A thinktank tanulmányában arra a következtetésre jutott a 2018-as évet illetően, hogy a reformok nagy része elsősorban a leggazdagabbak 5%-ának kedvez, akiknek az életszínvonala 1,6%-kal fog emelkedni az adóváltoztatásoknak köszönhetően, s mindez háztartásonként 1730 euro többletet jelent. Ezzel szemben az alacsony jövedelmi kategóriába tartozó lakosok terhei nőni fognak, így a legszegényebbek 5%-ának az életszínvonala az elemző központ számításai szerint 0,6%-kal fog csökkeni, amely háztartásonként 60 eurónak felel meg. Igaz, két év távlatában, azaz 2019 végére már a legszegényebbek is „a nyertesek” közé fognak tartozni, hiszen életszínvonaluk várhatóan 0,2%-kal fog nőni, ami azonban még így is nagymértékben elmarad a gazdagok körében várható 5%-os emelkedéstől. A gazdasági tárca állásfoglalása szerint azonban a legszegényebb háztartások is profitálhatnak az adóváltoztatásokból. Becsléseik szerint az életszínvonaluk 0,9%-kal fog emelkedni. Igaz, ehhez az szükséges, hogy megváltoztassák a fogyasztói szokásaikat, így kevesebb dohányárut illetve energiát fogyasszanak.

kulvaros_franciaorszag_szegeny.jpg

Egy francia külváros -  Mindenki nyer, csak a szegények vesztenek?

Egyelőre nagy kérdés, hogy vajon Emmanuel Macron nyitottságra, a globalizmus hullámainak meglovaglására, a pénzügyi világ kéréseinek a kielégítésére épülő gazdaságpolitikája mekkora mértékben hozza meg a sikereket, miközben a francia társadalmon belül egyre mélyebb törésvonalak húzódnak meg, nem beszélve arról, hogy míg a globális színtéren a szegénység csökkentéséről prédikál, addig hazai szinten épp a társadalmi különbségek további növekedését idézi elő politikájával, amely hosszabb távon akár a populisták további erősödését magával hozhatja.

 

2018-ban sem lassít Emmanuel Macron a reformok terén

A franciák a kormány és a köztársasági elnök iránt táplált egyre nagyobb bizalma arra készteti az államfőt, Emmanuel Macront, hogy 2018-ban felgyorsítsa a már elkezdett reformfolyamatokat

Lassan, de biztosan beérnek Emmanuel Macron által elkezdett reformok gyümölcsei. Igaz azok gazdasági hatásai várhatóan csak évek múlva jelentkeznek, de a választók már, így is értékelik a liberális (jobboldali? baloldali?) államfő eddigi erőfeszítéseit, aki megválasztása óta rohamtempóban próbálja meg átalakítani az országot. A jelenlegi közvélemény kutatások ugyanis azt mutatják, hogy akárcsak decemberben, januárban is nőtt Emmanuel Macron bizalmi indexe és így az 40%-ról 42%-ra emelkedett, ami szeptemberi mélyponthoz képest 7%-os növekedést jelent. Nemcsak az elnök, hanem a kormányfő, Édouard Philippe iránt is megnőtt az állampolgárok bizalma szeptember óta, s így míg ősz elején 32%-kon állt az egykori jobboldali politikus bizalmi indexe, januárban már 37% volt ez a mutató. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy decemberhez képest 2%-kal csökkent Édouard Philippe népszerűsége).

Emmanuel Macron és Édouard Philippe bizalmi indexének alakulása 2017 május é 2018 januárja között

Forrás: Les Echos

A fentiek azt bizonyítják Emmanuel Macron számára, hogy a kormány aktivitása és a reformok véghezvitele kulcstényező ahhoz, hogy növelje a lakosság kabinetbe és a köztársasági elnökbe vetett bizalmát, így nem véletlen, hogy a 2017-es évre jellemző lendületet az újesztendőben is folytatni akarja az egykori gazdasági miniszter. Ennek érdekében az elnök már az év első hetében egy, egy napos kormányülést hívott össze annak érdekében, hogy megvitassa minisztereivel a 2018-as év menetrendjét.

Emmanuel Macron már az új évi beszédében felkészítette a franciákat, hogy milyen téren várhatóak változások, amelyek elsősorban az ország nagy szociális ellátórendszereinek a gyökeres reformjait fogják jelenteni. Így a január eleji miniszteri találkozón elsősorban a gazdaságot és a társadalmat érintő kérdések kerültek terítékre, úgymint például a tovább- és átképzési rendszer reformja, a munkanélküli segélyezési rendszer átalakítása vagy a vállalatok növekedését és digitális átalakulását segítő intézkedések.

A fentiek mellett azonban olyan kényes jogszabályokkal is foglalkoznia kell a kormánynak, mint például: a menekültek és a migránsok jogállását szabályozó törvény; a Notre-Dame-des-Landes település mellett felépítendő repülőtér kérdése; illetve a közutakon való megengedett sebesség 80 km/h-ra való csökkentése, amelyek mind-mind jelentős regionális vagy össztársadalmi elégedetlenséget okozhatnak.

A Le Monde információi szerint az elnök azt szeretné, hogy a miniszterek 2018-ban a liberalizáció helyett, elsősorban a társadalom szociális védelmére helyeznék a hangsúlyt munkájuk és politikai érvelésük során. A kormányzat nemcsak szavak szintjén, hanem a tettek mezején is megpróbálja kidomborítani a politikájuk szociális jellegét, amely elsősorban a lakáspolitika és a szegénység elleni harc terén fog megmutatkozni. A reformokat egyébként nem véletlen sürgeti a tavaly megválasztott elnök, ugyanis véleménye szerint azokat az öt éves elnöki periódus első éveiben kell véghezvinni, annak érdekében, hogy a ciklus végén a kormány learathassa azok gyümölcseit.

Természetesen kérdéses, hogy az Emmanuel Macron által elkezdett liberális reformfolyamatok milyen eredménnyel járnak, de egyelőre minden az ifjú elnök malmára hajtja a vizet. A kedvező világgazdasági környezet mellett, olyan világpolitikai események is segítik a munkáját, mint a Brexit, amely következtében sok, Nagy Britanniában székelő vállalat és pénzügyi intézmény Franciaországot választhatja új európai uniós központjának. Nem beszélve arról, hogy egyelőre a hazai ellenzék nem, hogy fogást nem talál Emmanuel Macronon, hanem még a 2017-es választások során elszenvedett vereségből sem tudtak feltápászkodni. Igaz a konzervatív Köztársaságiak új vezérük, Laurent Wauquiez megválasztásával, akár újra a politikai ringbe kerülhetnek. De ez már egy másik történet…

 

Közösségi kerékpár, dugók és a párizsi szocialisták

Előremutató, de átgondolatlan lépéseivel egyre több embert oszt meg Párizs baloldali polgármestere

Az ember nem tudja őket kikerülni. Bár merre megy, beléjük botlik. Egy ideje ellepték ugyanis Párizs összes utcáját a gyűjtőállomás nélküli kerékpárok és elektromos motorok, amikkel épp csak az a probléma, hogy a felhasználók rá sem hederítenek a közösségi élet alapvető szabályaira. Ahogy esik úgy puffan alapon szinte mindenhol lehet találni úgynevezett közösségi megosztás elvén működő kerékpárt vagy robogót. A városháza már kilátásba helyezte, hogy adót vetnek ki ezen új közlekedési szolgáltatókra, ha nem tudják betartani az alapvető városi együttélés szabályait.

Párizs egyébként már eddig is élen járt az új, innovatív közösségi megoldások terjesztésében, így már több mint 10 évvel ezelőtt bevezették a közösségi kerékpárt, a Vélibet, majd nem sokkal később szintén a városháza kezdeményezésére Autolib néven már elektromos, közösségi személygépkocsi hálózatot is létre hoztak.

A baloldali, Anne Hidalgo 2014-es hatalomra kerülésével a már elkezdett folyamatokat gyorsította fel, aki azonban több intézkedésével és annak kivitelezésével jelentős mértékben megosztja Párizs és annak külvárosainak lakóit.

A közösségi kerékpárok rendszertelen használatából és eldobálásából adódó probléma csupán a jéghegy csúcsa. A párizsi polgármester ugyanis fejébe vette, hogy teljes mértékben átalakítja a várost és átvezeti a XXI. századba, csökkentvén a forgalmat, a közlekedési dugókat és a város légszennyezettségét is. Mindez önmagában nem lenne rossz elképzelés, de annak megvalósítása már több kérdést is felvet.

A terv keretein belül a városvezetés nagy iramban növeli a kerékpársávokat, amellyel párhuzamosan csökkentik az autók forgalmi sávjait, miközben az öreg járműveket teljes mértékben kitiltották a városból. A párizsiak helyzetét csak tovább bonyolítja, hogy 3,3 km hosszan lezárták a Szajna alsó rakpartját, és azt a gyalogosok számára adták át. Tervek között szerepel továbbá a Louvre mellett fekvő, Párizs egyik forgalmi ütőerének számító Rivoli utca teljesen átalakítása, amely során előtérbe helyezik kerékpáros és a buszos közlekedést.

Ezek természetesen pozitív döntések lennének, ha kellő számú hatástanulmány készült volna az egyes tervekkel kapcsolatban, márpedig ezek sok esetben hiányoznak vagy nem kielégítőek. Így sokak szerint a polgármester és tanácsadói ezeket az ötleteket önkényesen hozzák meg és viszik keresztül. Márpedig a fent leírtakkal többeknek kifogása van.

Egyrészről az autósávok csökkentése, az utak lezárása jelentős mértékben növelte a közlekedési torlódásokat, és egyáltalán nem csökkentette a városba érkező autók számát sem, csak áthelyezte azok forgalmát, miközben a megnövekedett forgalmi torlódások jelentős mértékben lassították a közeledést. Ez miatt a légszennyezettség terén várt pozitív hatás elmaradt, sőt a legújabb jelentések szerint nőtt. A Rivoli utca átalakításával a rendőrségnek is baja van, hiszen feltehetően akkora lenne a torlódás, hogy sem a rendőrök, sem a mentők nem tudnának eljutni a város másik pontjába, a taxisok és a buszok megnövekedett utazási idejéről nem is beszélve, ami már most is gondot okoz.

Didier Guillot a polgármester egykori tanácsadója, jelenleg Emmanuel Macront támogató városatya szerint Hidalgo intézkedései látszatberuházások, ugyanis elsősorban olyan helyeken csinál jelentős átalakítást, ami a turisták számára is szem előtt van és külföldi médiában is nagy hangzavart kelt. Ezzel szemben a város más negyedeiben hiányoznak a kerékpársávok vagy ha van is kaotikusan vannak megtervezve. Márpedig okos tervezéssel, közös párbeszéddel jelentős változásokat lehetne indukálni.

De Hidalgo intézkedései jól mutatják az egész baloldali politika irányvesztését, ugyanis radikális lépéseivel éppen a legszegényebbeket sújtja. Tudniillik a kialakult forgalmi dugókban épp a szegényebb külvárosok lakói szenvednek, akik nem engedhetik meg, hogy Párizsban lakjanak, így a kevésbé kiterjedt agglomerációs közlekedés híján autóba kell ülniük. (Tudniillik a nagyszabású Grand Paris agglomerációs fejlesztési program még csak most vette kezdetét és várhatóan 2030-ra fejezik be). Mindezt megfejeli, hogy az igazán szegények már be sem léphetnek a városba, hiszen a járműveiket kitiltották a környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően. Nem csoda, hogy a Párizst körülvevő önkormányzatok több esetben tiltakoztak Hidalgo intézkedései ellen.

hidalgo_parizs_bicikli.jpg

Anne Hidalgo, Párizs polgármestere bicikli próbán - Merre teker tovább?

Igaz a fentiekbe semmi meglepő nincs, hiszen a szocialisták 2012-es Terra Nova think tank által készített tanulmány óta tudják, hogy a munkásosztály számukra nem lényeg, hanem elsősorban a felső középosztályt (úgy nevezett bobokat), és a bevándorló lakosság igényeit kell kielégíteni. Amit Anne Hidalgo - a felső középosztályt tekintve - maradéktalanul meg is tesz, hiszen a párizsiak nagy részének (a háztartások 39% rendelkezik autóval!) már egyáltalán nincs személygépkocsija, így a forgalmi dugók, a kitiltások és a korlátázások őket nem igazán érintik, miközben szabadon tudnak sétálni a Szajna lezárt rakpartján. Igaz, a pártja, a szocialisták már tavasszal belebuktak ebbe a politikába.

Természetesen a párizsi polgármesterasszonynak nagyobb tervei is vannak, vagyis pontosabban lehettek a főváros látványos vezetésével, hiszen jól tudta, hogy egy párizsi polgármesterség sok mindenre lehetőséget ad, amit jól mutat Jacques Chirac példája is. Így talán nem véletlen, hogy ezen beruházások és akciók elsősorban jól látható helyen valósulnak meg, hogy azok nagy nemzetközi visszhangot kapjanak. Másrészről pedig Hidalgo saját maga nemzetközi szerepét is próbálja erősíteni, így az 2024-es Olimpiai Játékok elnyerése mellett (amit még a választási kampánya során nem támogatott), ő vezeti a C40, a világ legnépesebb fővárosait tömörítő szervezetet is.

Azonban bármi is lehetett Anne Hidalgo álma, jelentősen keresztbe tett neki a májusi elnökválasztás, miután Emmanuel Macron megnyerte azt. Tudniillik a választások előtt a polgármester és az akkor még gazdasági miniszteri posztba lévő elnök közötti viszony fagyos volt és most sem jobb. Hidalgo helyzetét csak tovább bonyolítja, hogy Emmanuel Macron bármikor kiütheti a következő választások során, ha egy ellenjelöltet indíttat a République en Marche! színeiben, ugyanis az elnökválasztások első fordulójában a párizsiak 35%-a támogatta az ifjú köztársasági elnököt. Így még az is lehet, hogy Hidalgonak 2019-es önkormányzati választások során végleg el kell tekernie a párizsi városházából.

 

 

Egy lépést jobbra, avagy a francia konzervatív párt lehetséges jobboldalit fordulata

Úgy tűnik, hogy két újabb irodaházzal bővül a párizsi ingatlan piac, miután mind a francia Szocialista Párt Szajnától néhány lépésre fekvő székháza, mind konzervatív a Köztársaságiak épülete túl nagynak bizonyul a megcsappant számú nemzet gyűlési képviselők számára. Azonban míg a francia baloldal egykori legnagyobb pártja romokban hever, addig Köztársaságiak decemberben az új pártelnökük megválasztásával új fejezetet nyithatnak a párt történetében. Igaz konzervatívokat kevésbé viselte meg a köztársasági elnökválasztásokon elszenvedett kudarc, hiszen annak ellenére, hogy a Köztársaságiak nem kerültek be a választások második fordulójában, messze nem szenvedtek akkora vereséget, mint a szocialisták, akiknek a választóit egyrészről Emmanuel Macron és pártja, másrészről pedig Jean-Luc Mélanchon, szélső baloldali jelölt is megtizedelte.

Azonban a konzervatívok is egy ideológiai és politikai zsákutcába kerültek, hiszen konstruktívak néven több, egykori jobboldali képviselő nem lépett be Köztársaságiak nemzet gyűlési frakciójába, sőt a jelenlegi miniszterelnök, Édouard Philippe, a gazdasági- és pénzügyminiszter, Bruno Le Maire és Gérald Darmanin a költségvetési ügyekért felelős miniszter is a konzervatív párt soraiból verbuválódott, miközben Emmanuel Macron programját hatják végre. Talán meglepő, de konzervatívok csak őszre jutottak el addig, hogy elvegyék a miniszterelnök és a két miniszter párttagkönyvét és kidobják őket a pártból. Másrészről pedig Emmanuel Macron által képviselt gazdaság- és adópolitikája jelentős számú szavazót rabolt el a Köztársaságiak támogatói közül.

macron_juppe_konzervativ.jpg

Alain Juppé és Emmaneul Macron egy megemlékezés során november 11-én Párizsban

A Republikánusok megosztottságát azonban leginkább Alain Juppé, egykori konzervatív miniszterelnök napokban tett kijelentése okozta, aki határozottan kiállt Emmanuel Macron Európa politikája mellett és a köztársasági elnökkel közösen, egy, a 2019-es választásokra összeálló nagy országos összefogást vizionált.

Ha jól megnézzük Alain Juppé kijelentése nem is annyira meglepő, hiszen már az elnökjelölési kampány során hasonló Európa képet vázolt fel, mint a most hivatalban lévő köztársasági elnök. Igaz, a párton belül nem mindenki osztja az egykori miniszterelnök elképzeléseit. Nem csoda, hiszen Laurent Wauquiez, aki a Köztársaságiak elnöki posztjának a legnagyobb esélyese, jelentős konzervatív fordulat szeretne végrehajtani. Így Wauquiez már a 2014-ben megjelent, Europe : il faut tout changer (Európa: Mindent meg kell változtatni) című könyvében kiállt a nemzetállamok Európája mellett és temette a föderalista Európai Egyesült Államok eszméjét. Mindez szöges ellentéte Alain Juppé és Emmanuel Macron által elképzeléseivel.

Nemcsak Európa politikájában különbözik Wauquiez és Juppé ideológiája, hanem egész világképük eltérő. Az egykori külügyminiszter, Wauquiez egy erősen konzervatív, a francia identitást előtérbe helyező, az eddigi elitet elutasító fogalmazás mód jellemzi, ami szakítana az Alain Juppé által fémjelzett jobb-közép sok esetben liberális, multikulturalista politikai felfogással.

Ennek megfelelően, ha Wauquiez kerül a pártelnöki székbe, akkor szinte borítékolható, hogy a párt jobbközép, mérsékeltebb része kiválik a pártból, s esetleg csatlakozik Emmanuel Macron mozgalmához. Mindez azonban jelentős szavazat vesztéssel is járhat a Köztársaságiak számára. Persze kérdés, hogy Wauquiez vezetésével milyen mértékben próbálnak megnyitni a Nemzeti Front szavazói felé.

Márpedig a leendő pártelnök retorikájában többször előtérbe került a vidék versus város ellentét, ami jól reflektál a köztársasági elnökválasztásokon is tapasztalt választási eredményekre, azaz míg a városi lakosság elsősorban Emmanuel Macronra adta a szavazatát, távolodván a városoktól, úgy nőtt Marine Le Pen szavazó bázisa. Szintén ezt a folyamatot erősítheti a Köztársaságiak másik erős emberének, Francois Baroinnek a nem rég megjelent könyve, ahol a vidéki Franciaországot és a kis településeket veszi védelme alá.

Persze az is kérdés, hogy ha a juppéisták kiválnak s esetleg csatlakoznak is a köztársasági elnök pártjához, mennyire jelent segítséget ez Emmanuel Macronnak, tudniillik a hét folyamán több százan léptek ki az elnök pártjából, miszerint annak semmi köze a demokratikus működéshez, s elsősorban a párizsi központ szándéka érvényesül. Eközben a baloldali választók is csalódtak az általuk hatalomra juttatott elnökben, így annak népszerűsége is jelentős mértékben esett az elmúlt hónapokban.

A legközelebbi választások még messze vannak, hiszen leghamarabb az Európai Parlament képviselőiről szavazhatnak a franciák 2019-ben, de az jól látható, hogy szinte Franciaország összes pártja válságot él át, és így minél hamarabb rendezni kellene a soraikat. Ez a zűrzavar azonban biztos lehetőséget jelent az köztársasági elnök számára, hogy a zavarosban halászván végrehajtsa az általa szükségesnek vélt reformokat.

 

Macron a pácban?

Egyre több kihívással találja magát szembe a francia köztársasági elnök, miközben népszerűsége nagy mértékben zuhan

Miközben Emmanuel Macron a nemzetközi médiában töretlen népszerűségnek örvend, és egyszer, hol a liberális kanadai miniszterelnökkel Justin Trudeau-val készítenek róla meghitt képet, vagy épp Donald Trumppal folytat szkander bajnokságot, miközben a U2 frontemberét, Bono-t fogadja, odahaza már kevésbé fest pozitívan a megítélése. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a legújabb közvélemény kutatások szerint az elnök népszerűsége majd 10%-ot zuhant a lakosság körében. Ilyen szintű népszerűség csökkenést csupán Jacques Chirac-nak sikerült elkönyvelni 1995-ben amikor is a konzervatív elnök népszerűsége 15 százalékponttal csökkent az elnökségének első két hónapjában.

Az elemzők szerint több tényező is szerepet játszhat Macron népszerűségének ilyen nagyarányú csökkenésében. Egyrészről a munkatörvénykönyvének a reformja sok embernek szúrja a szemét, hiszen az a lakosság nagy részét fogja kellemetlenül érinteni. A részletekről egyelőre zajlanak a tárgyalások, de az biztos, hogy a munkavállalóknak csorbulni fognak a jogaik, illetve csökkeni fog az államtól kapott juttatások nagysága is például munkanélküliség esetén. Igaz, a franciákat nem kell félteni hiszen a jelenlegi jogszabály szinte a legtöbb biztosítékot nyújtja a munkavállaló számára az Európai Unióban.

macron.jpg

Forrás: Le Figaro

Azonban Macron választási programjának a szavazók számára legkedvesebb részét, az adócsökkentéseket, úgy néz ki elhalasztja a kormány, tudniillik az Állami Számvevőszék 9 milliárd eurónyi lyukat talált a költségvetésben. Így annak érdekében, hogy a kormányzat tartani tudja a 3%-os költségvetési hiányt, az adócsökkentések jelentős részét elhalasztják.

De természetesen Emmanuel Macron próbál azért a választók számára is kedvezni, így várhatóan 2018 végétől fokozatosan kerül kivezetésre az önkormányzatok számára fizetett, úgynevezett lakhatási adó. Ez főként az városvezetés számára jelent érvágást, hiszen talán az egyik legfontosabb bevételi forrásuktól esnek el. A kormány ígéretet tett a kieső források pótlására, de persze kérdés, hogy a megszorítások közepette, miből tudják majd kiegészíteni. Nemcsak bevételek csökkenését kell elkönyvelnie a települések vezetőinek, hanem várhatóan – akárcsak a parlamenti - az önkormányzati képviselők számát is csökkenti a kormány.

A polgármesterek azonban a megszorításokat és a lakhatási adó fokozatos megszüntetését elutasítják, hiszen az elmúlt három évben már 9,4 milliárd euróval csökkentek az önkormányzatok kiadásai, így véleményük szerint már kellő mértékben hozzájárultak a költségvetési hiány mérsékléséhez, így most a központi kormányzaton a sor.

Az elnök népszerűségének az eséséhez nagyban hozzájárulhat továbbá a francia vezérkari főnök, Pierre de Villiers személye körül kirobbant botrány is. A vezérkari főnök ugyanis nyíltan kritizálta a kormányzat hadsereggel szemben bevezetendő megszorító intézkedéseit. Az előrejelzések szerint a kormány nagyságrendileg 850 millió euróval szeretné csökkenteni a hadsereg költségvetését, amivel de Villiers nem értett egyet, hiszen a köztársasági elnök vállalásai között szerepelt, hogy a kormány 2025-re a jelenlegi 1,78%-ról 2%-ra növeli a hadi kiadásokat. A Pierre de Villiers már 2016 óta próbálja elérni, hogy emeljék meg a védelmi költségvetést, ugyanis véleménye szerint a hadsereg felszereltsége rendkívül ideje múlt, s így új, a kor színvonalának megfelelő eszközre lenne szükség.

Az elnök július eleje óta többször nyíltan bírálta Pierre de Villierst és jelezte számára, hogy ha az elnök és a hadsereg vezetője között ellentét van, akkor az utóbbinak kell változtatnia a hozzáállásán. Több szakértő szerint az ilyen nyílt kritika a hadsereg vezetőjével szemben példanélküli és teljesen megkérdőjelezi a vezérkar főnökének a személyét a hadsereg élén, ami pedig ronthatja a katonaság morálját is. Így nem véletlen, hogy július 19-én lemondott Pierre de Villiers a francia hadsereg vezetői posztjáról, ami a történészek szerint 1961 óta a legsúlyosabb krízis a francia hadsereg és kormány között.

Az új elnök egy sokkal centrálisabb hatalmi struktúrát képzel, mint ami eddig volt, amit jól mutat az is, hogy nemrég a Nemzet Gyűlés és a Szenátus közös ülésezését hívta össze, amire ez idáig csak kétszer volt példa a francia V. Köztársaság történetében. Emmanuel Macron ezzel jelezte, hogy a végrehajtó hatalom munkáját is nagyobb mértékben akarja ellenőrizni.

A fenti esetek nemcsak a lakosság körében, hanem az elnök pártjában sem tetszett többeknek, így a július közepén tartott pártgyűlésen meglepetésre maga az elnök is megjelent, s nyugalomra intette a híveket. Kérdés, meddig tud fent maradi a párt egysége, ugyanis a párton belül többen a demokrácia hiányát, a vélemények teljes semmibevételét tapasztalják, s sok esetben elégedetlenségüknek hangot is adnak. Márpedig, ha az elnök keresztül akarja vinni a reformjait, akkor kénytelen egy egységes pártot maga mögött tudnia a Nemzet Gyűlésben.

 

Le Pen lelép a politikai életből

Na jó a cím kicsit blikfangosra sikerült, ugyanis nem egészen Marine Le Pen a Nemzeti Front elnöke, illetve legutóbbi elnökjelöltje hagyja ott a versenyt, hanem a 27 éves unókahúga, Marion Maréchal-Le Pen, ami azonban talán a jövőre nézve még nagyobb jelentőségű. Az ifjú Le Pen kivonulása a politikai életből ugyanis többet jelent annál, mint ha egyszerűen csak egy képviselő lépett volna le a politika színpadáról. Marion Maréchal Le Pen, ugyanis egy érdekes színfoltja volt a francia Nemzet Gyűlésnek. A francia törvényhozás legfiatalabb képviselője volt, alig 22 évesen került be Vaucluse választási körzet képviselőjeként a francia parlament alsó házába.

Öt éves pályafutása során a következetesen kiállt a konzervatív értékek mellett, így felszólalt a homoszexuális házasság ellen, védelmébe vette a francia identitást és nemzet tudatot és az országot fenyegető iszlám veszélyről beszélt. Mondanom sem kell, hogy hívő katolikus, melynek munkája és nyilatkozatai során többször hangot adott, ebből következik, hogy számára a legfontosabb mindig is a család volt, amely véleménye szerint a francia társadalom egyik alappillér, állítása szerint ez miatt is távozik a pártból, hogy több időt töltsön gyermekével. (Igaz, egyelőre boldog családról nem beszélehetünk az esetében, ugyanis a gyermeke apjától menetközben elvált.)

nemzeti_front_marion-marechal-le-pen.jpg

Marion Maréchal-Le Pen egy 2017-es kampány rendezvényen - Búcsút intett 

Holott mind a Le Figaro, mind a Le Monde szerint főként a Nemzeti Front vezetőségével ellentétes gondolati véleménykülönbségek miatt lépett ki. Igaz, sosem volt felhőtlen a kapcsolatuk a nagynénjével, rossz májúak szerint Marine Le Pen irigy volt a tehetséges unokahúgára, aki töretlen népszerűségnek örvendett a választók között. Az elmúlt öt évben, de még a tavaszi kampány során is többször utalt arra Marine Le Pen, hogy únokahúga tapasztalatlan a politikai életbe és túl fiatal a komoly döntésekhez. Így például még egy új kormányba sem vette volna be rokonát, írja a Le Figaro. Minden kritika ellenére, Marion a végsőkig kitartott nagynénje mellett, holott a párt által diktált irányvonallal egyáltalán nem értett egyet. A Nemzeti Front ugyanis Florian Philippot vezetésével a klasszikus konzervatív értékek helyett inkább a "szuverenista-etatista" vonalat választotta, s így a kampány során a család, a nemzet, a haza kérdésköre háttérbe szorult. Ezt Marion állítólag a párton belül többször szóvá is tette, továbbá hatalmas hibának tartotta azt is, hogy a kampány főként az eurózónából való kilépés köré csoportosult, miközben a franciák nagy része nem akar kilépni a közös valutaövezetből a felmérések szerint. 

A Le Figaro hozzáteszi, hogy Marion valószinűleg a magánszférába fog feloldóni egy ideig, így akár még a család afrikai kapcsolatai révén a fekte kontinensen is folytathatja a karrierjét, azonban mind a Le Monde, mind a Le Figaro a fiatal politikus "politkai nyugdíjaztatását" időlegesnek tartja. Egyrészről a választások után egyre több jel mutat arra, hogy összecsapnak a hullámok a Nemzeti Front felett, s akár a belső harcok felemészhetik a pártot, amibe a fiatal politikus nem akar részt venni. Másrészről a konzervatív Valeurs Actuels-be adott interjújában megszellőztet néhány gondolatot ideológiai és politikai elképzeléseiről, amelyek hosszabb távon akár még be is érhetnek. Így ha esetleg a jobboldal stílust vállt, s olyan személyek kerülnek előtérbe, mint az erősen konzervatív republikánus politikus Laurent Wauquiez, akkor megváltozhat a politikához való viszonyulása. 

Állásfoglalása szerint a konzervativizmus egyáltalán nem bukott el Emmanuel Macron győzelmével, ugyanis "az embereket nem gazdasági, hanem főként spirituális tényezők mozgatják, úgymint a haza, kultúra, identitás (kérdésköre). Ami a Nemzeti Frontot és a jobboldalt összeköti, az nem más mint a konzervativizmus. A stratégiai győzelem (a jobboldal számára) abban rejlik, ha konzervatív burzsoáziát és munkásosztályt sikerül egységbe kovácsolni, úgymint 2007-ben Nicolas Sarkozy-nek. Ugyanis a nemzeti burzsoáziának (elitnek) és munkásosztálynak egy közös félelmük van, a közös identitásuk (elvesztése)".

Kérdés, hogy ki vállakozik, hogy egységbe kovácsolja őket. Nem lennék meglepve, hogy 10 vagy 15 év múlva egy szőke, konzervatív elnökjelölt asszony indulna az elnöki székért, egy karakteres konzervatív programmal, Marion Maréchal Le Pen néven. Bármennyire is megosztóak a nézetei, egy biztos a politikához való tehetség meg van benne (nemcsak szerintem).

Egy miniszterelnöki kinevezés margójára

Úgy látszik, hogy a francia elit talán sohasem zárt még ennyire össze mint Emmanuel Macron elnöksége során, amit jól mutat Edouard Philippe miniszterelnöki kinevezése. A magát jobboldalinak meghatározó újdonsült miniszterelnök, ugyanis a francia elit archeotípusa. Francia (pardon, normand...) értelmiségi családban született. Iskoláit annak rendje módja szerint Franciaország elitképző intézményeiben végezte. Így megfordult a párizsi Science-po-n, ahonnan az útja a francia politikus és hivatalnokképző elit iskolába, az ENA-ba (École Normale Administration) vezetett. 

A 1990-es években kezdett el politizálni, ahol akkor még a Szocialista Párt mögé állt be, s a tavaly elhunyt, szociáldemkorata Michel Rocard kampányát támogatta. Később azonban szakított a baloldallal, s az Alain Juppé által újra szervezett UMP-be találta magát, ahol azóta is a bordeaux-i polgármester egyik legközelebbi emberének számított. 2010 óta Le Havre polgármestere.

philippe_edouard.jpg

Philippe Edouard, Franciaország új miniszterelnöke (Le Figaro)

Aki nem tudná Alain Juppé sosem tartozott a jobboldal keménykalapos képviselői közzé, így sokkal engedékenyebb volt a nemzeti kérdést illetően, sosem vetette el a multikulturalizmust, így talán nem véletlen, hogy az őszi kampánya során a "boldog indetitás" szöveggel kampányolt, amiben az országban élő kissebbségek boldog együtt élését propagálta. A kampány szlogen egyébként válasz volt a kozernvatív Alain Finkielkraut filozófus által írt "szomorú identitás" című könyvre is, amely kitörő sikere ellenére meglehetősen sötét jövőt jósol a francia kultúrát és nemzetet illetően. Egyébként Alain Juppé kampány főnöke nem volt más, mint Edouard Philippe, aki még a kampány hevében viccelődött a jelenlegi köztársasági elnökön. De ezen Macron gyorsan túltette magát, s kinevezte miniszterelnöknek.

Edouard Philippe kinevezésével Emmanuel Macron egy éles támadást intézett a Republikánus párt irányába, s akárcsak a Szocilaista Pártot a kontervatív pártot is szét akarja robbantani, s célja, hogy kialakítson egy valamiféle középpártot, ami magamögé gyűjti, a mérsékelt jobb és baloldali, úgynevezett centrista politkusokat. Mindazokat, akik gazdaságilag és társadalmilag is a liberális értékek irányába elkötelezettek. 

Hogy Emmanuel Macron ravaszkodása összejön-e azt majd következő hetek eldöntik, de várhatóan több jobboldali politikus is be fog állni a frissen megválasztott köztársasági elnök mögé.

Az ikérdés, hogy Edouard Philippe személye mennyire megnyugtató. Egyrészről semmilyen tapasztalata nincs a kormányzati munka terén, ami igaz, hogy egy politikai szüzessége ad neki, de sajnos az országos politikába farkastörvények uralkodnak. Másrészről a sajtó is találhat piszkos dolgokat mögötte, ugyanis a Mediapart információ szerint (akik nagy szerepet játszottak Francois Fillon körüli botrányban a választások során) a vagyonbevallása során nem volt hajlandó minden információt a hatóságok számára át adni 2014-ben. Így a párizsi ingatlanának az értékét egyszerűen "fogalmam sincs" bejegyzéssel intézte el.

További kérdés, hogy milyen szerepet vállalt az UraMin üzletben, amely során az Areva atomipari vállalat képviselőjekánt dolgozott, s amely során az állam majd 3 milliárd eurót vesztett. Igaz, a témát jól ismerő újságíró szerint Édouard Philippe neve egyszer sem bukkant fel az eset kapcsán.

Édouard Philippe kinevezése azonban jól mutatja azt is, hogy az eddig egy új kozmopolita, liberális elit van születőben, akik Emmanuel Macronnak köszönhetően teljesmértékben átveszik a politikai hatalmat. Macronnak a szocialisták, s a konzervatívok szétverésével sikerül a vadhajtásokat is kiírtani, s véghez vinni a liberális reformokat, legyenek azok gazdasági, oktatási vagy kultúrális reform. A Le Havre-i polgármester kinevezése azonban eszembe juttatja Axelle Le Maire februárban távozott szocialista államtitkár szavait (aki egyébként a Gazdasági Minisztériumba együtt dolgozott a jelenlegi köztársasági elnökkel.) "Az országunkat 3000 ember irányítja, akik kezükbe tartják a hatalom kulcsát". - mondta a Liberation-nak. Úgy tünik, most végleg hatalomra kerültek.

Végülis ki szavaz a Nemzeti Frontra?

A Nemzeti Front szociológiai összetétele, azaz az elmúlt 30 év kudarca

Már nincs egy hónap sem a francia köztársasági elnöki választások első fordulóijáig, de még így sem lehet biztos győztest hirdetni. Egy biztos a Nemzeti Front probléma nélük fogja abszolválni az első fordulót, így biztos helye van a választások második körében. Erre szinte mérget lehet venni, amit jól mutat az is, hogy a szélső jobboldali párt választói a leghatározottabbak a döntésüket tekintve, így jöhet, bármi szinte biztos, hogy elmennek szavazni a Nemzeti Frontra.

Azonban biztos sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon kik azok, mely az a társadalmi réteg, akik a Nemzeti Frontot támogatják? És mi a legfőbb motivációja ezeknek a választóknak, hogy a szélső jobboldali pártra adják a szavazatukat? 

A kérdést természetesen nem csak Önök hanem sok kutató is feltette már, akik ha nem is minden esetben a Nemzeti Front szavazókat keresték, de sok esetben ott kötöttek ki. A téma legnagyobb kutatója Christophe Guilluy geográfus, aki a társadalom földrajzi vetületeivel foglalkozik 2000 óta több kötetben (Francia törésvonalak, A perifériára szorult Franciaország, Franciaország alkonya) dolgozta fel a francia társdalomban meghúzódó törésvonalakat. Így elemzései szerint a társadalomban megtalálhatunk egy úgynevezett perifériára szorult réteget, akik főként az egykori munkásréteg dolgozói közül kerülnek ki. Guilluy szerint, ez a társadalmi csoport veszélybe érzi magát a határok megnyitása, a termékek és a szolgáltatások szabad áramlása miatt, amit a mindenkori kormányzatok sem kérdőjeleznek meg, s így ezen perifériára szorult emberek számára a globalizáció nem jelent mást, mint a(z) (ipari) munkahelyek elvesztését és a bevándorlók számának növekedését.

nemzeti_front_le_pen.jpg

A francia társadalomban végbemenő változások nagyságrendileg 30 évvel ezelőtt kezdődtek, amikor is az ipari szektor látványosan kezdett visszaszorulni. A jelenség főként a vidéki közép- és kisvárosokat, illetve a nagyvárosok szélesebb körű agglomerációját érintette, ahol a gyárbezárások miatt jelentősen csökkent a munkahelyek száma. Az ipar visszaszorulását jól mutatja, hogy az elmúlt 25 évben nagyságrendileg 1,4 millió munkahely szűnt meg a szekunder szektorban. Az iparosítás visszaszorulása egyrészről arra vezethető vissza, hogy Franciaországban – szemben Németországgal – nem történt meg az kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása a 1990-es és 2000-es évek folyamán, így a 2008-as világválság még nehezebb helyzetbe hozta e vállalkozásokat és a kisüzemek nagy része megszűnt. Másrészről azonban a nagyvállalatok jelentős része az évek folyamán az alacsonyabb költségvonzatú országokba helyezte át a termelését, ami szintén jelentősen hozzájárult a szekunder szektor munkahelyeinek csökkenéséhez. A munkahelyek megszűnése jelentős mértékben növelte az állástalanok számát és a csalódott, munkanélküli választók az elmúlt évek kormányainak tulajdonítják az elhibázott gazdaságpolitikai megoldásokat. Így nem véletlen, hogy a munkanélküliség által leginkább sújtott régiókban a legnagyobb a radikális változást kívánó, Nemzeti Frontra szavazók aránya.

Az iparosodás visszaszorulásával párhuzamosan a tercier szektor jelentősége egyre inkább bővült a gazdaságon belül, amit a 2008-as világválság, főként a digitalizáció térnyerése még jobban felgyorsított. Az egykori ipari zónák azonban teljesen kimaradtak a fejlődésből, ugyanis az Uber, az Airbnb, illetve az egyéb modern digitális megoldásokra alapuló vállalkozások elkerülik e régiókat, továbbá a szálloda-és a szórakoztatóipar is főként a nagyvárosokba koncentrálódik (leszámítva egy-egy turisztikai térséget).

A periférikus megyék városaiban nemcsak a munkahelyek szűnnek meg, hanem a helyi állami vagy magánszolgáltatások is folyamatosan leépülnek, eltűnnek. Ez főként a nagy alapterületű bevásárlóközpontok elterjedésének köszönhető, ami idővel teljesen ellehetetlenítette a helyi kiskereskedelmet, így a városközpontok kiüresednek, s a vidéki lakosság kitaszítottság érzése tovább nőtt. Mindezt tovább gyorsítja, hogy az állami szolgáltatások nagy része is, úgymint posta, óvoda, iskola is egyre inkább eltűnik, ami a kitaszítottság érzését tovább növeli. Mindezt jól mutatja az amerikai New York Times tudósítása a francia Albi városából, ahol a kiskereskedelem teljesen leépült, s egy üres belváros maradt helyette. A fenti folyamat az Ifop jelentése szerint jelentős mértékben hozzájárult a Nemzeti Front megerősödéséhez. Az elemzésük szerint a 2014-es uniós parlamenti választások eredményei szerint azokban a kisvárosokban és falvakban, ahol egyetlen egy kereskedelmi egység sincs a választók 31,8%-a a Nemzeti Frontra adta a szavazatát, míg ott, ahol legalább 8 vagy 9 szolgáltatás található, a szavazatok 25,6%-kát kapta a szélsőjobboldali jelölt.

A metropoliszok és a vidék párhuzamos gazdasági fejlődése mellett társadalmi átalakulás is végbement a francia társadalomban az elmúlt 20-30 évben, ami szintén magyarázatul szolgál a Nemzeti Front magas választói támogatottságának. A vidéki lakosság ugyanis kevésbé vagy szinte egyáltalán nem részesedett a globalizáció sikereiből, sőt inkább annak árnyoldalaival találkozott. A városokban viszont kialakult egy úgynevezett globalizált városi polgárság. Matthieu Quiret, a Les Echos lap Collectivités locales rovatának munkatársa szerint az egyes metropoliszok és nagyvárosok lakosai kulturálisan sokkal közelebb kerültek a világ más nagyvárosaiban élő polgárokhoz, mint a saját nemzetük polgáraihoz. Eközben a lakosság többi része, főként az alacsony bérekkel rendelkező munkásosztály, illetve az alkalmazotti réteg egyre inkább a társadalom perifériájára szorult. Christophe Guilluy francia földrajztudós számításai szerint a 36 ezer francia önkormányzatból nagyság rendileg 34 ezer teljesen a perifériára került, ami a lakosság 60%-át jelenti. Így talán nem meglepő, hogy a Nemzeti Front egy sikeres kampánnyal könnyen maga köré tudta gyűjteni ezen csalódott, s a társadalom szövetéből kitaszított embereket.

Mit ajánl Marine Le Pen?

A Nemzeti Front gazdasági programja

Marine Le Pen hónapok óta vezeti a választási statisztikákat, s szinte biztosan első helyezettként fog végezni a választások első fordulójában (Igaz, a legújabb közvélemény kutatások, már Emmanuel Macron előnyét prognosztizálják). Azt tudjuk, hogy Marine Le Pen főleg az elit elutasítására építi a kampányát, azonban kérdés, hogy ha esetleg hatalomra kerül, akkor vajon milyen gazdasági megoldásokat tud felmutatni a választók számára. Így érdemes egy pillantást vetni, hogy mire számíthatnak a franciák, s az európaiak abban az esetben, ha a Nemzeti Front jelöltjét választják meg elnöknek.

le_pen_francia_valasztas.jpg
Forrás: Dreuz.info

Marine Le Pen programjában a legfőbb cél a nemzeti szuverenitás visszaállítása, amit monetáris, törvényhozási, területi és gazdasági téren is megszeretne erősíteni. Ebből következik, hogy megkérdőjelezi Franciaország uniós tagságát, így az ország szuverenitásának a visszaállítása érdekében tárgyalásokat kezdeményezne a jelenleg hatályban lévő uniós szerződések módosításáról, majd népszavazás útján döntene Franciaország tagságáról. Az unióval folytatott tárgyalások során a fő cél az lenne, hogy olyan közös európai programban állapodjanak meg a felek, mely tiszteletben tartja a nemzeti szuverenitást, így Franciaország függetlenségét.

A programjának egyik fő eleme a nemzeti valutához, a frankhoz való visszatérés, igaz ez nem biztos, hogy az euróval való teljes szakítást jelentené, hiszen a jelenlegi közvélemény kutatások szerint a lakosság 68%-a támogatja a közös fizetőeszközt. Így, míg Le Pen programjában a nemzeti valutához való visszatérés szerepel, addig a sajtóban már egy közösségi valuta létrehozását irányozta elő Marine Le Pen, ami leginkább az 1979 és 1999 között létező ECU-nak felelne meg. Így, Marine Le Pen elképzelései szerint egyszerre őrizné meg a nemzeti szuverenitást a monetáris politika terén, illetve a közös valutából fakadó előnyöket. Az elemzők szerint azonban egy ehhez hasonló rendszerhez való visszatérés szintén jelentős mértékben csökkentené a nemzeti szuverenitást a monetáris politika terén, hiszen a döntések során figyelembe kellene venni az euróval szembeni árfolyam alakulását is, s esetleges eltérés esetén azonnal be kellene avatkozni. Mindez jelentős mértékben szűkítené a francia monetáris politika mozgásterét.

A francia frankhoz való végleges visszatérés egyébként a Nemzeti Front szerint lehetőséget nyújtana arra, hogy a jegybank közvetlenül finanszírozza az államadósságot, mellyel a korlátlan pénznyomtatásnak adna lehetőséget. Igaz, az új frank nagyarányú leértékelődése – elemzők szerint nagyságrendileg 30%-os -, a kamatlábak elszabadulása és a nemzetközi hitelezői bizalom elvesztése miatt, a megnövekvő francia államadósságot csak ily módon tudná kezelni a kormány. Azonban a pénznyomtatás, s az államadósság e módon történő finanszírozása nagyarányú inflációs kockázatot rejt magában.

Gazdaságpolitika terén előtérbe helyezné a hazai vállalatok védelmét, melyet egy úgynevezett „intelligens” protekcionizmus keretein belül valósítana meg. Így egyrészről a nemzeti valuta visszaállításával és annak leértékelésével előnybe hozná a francia vállalatokat, továbbá az import termékekre további 3%-os import vámot vetne ki. A francia állam részéről növelné a hazai vállalatok felé irányuló megrendeléseket, továbbá a stratégiailag fontos iparágakat államosítana, ezzel védené meg őket a külföldi befektetőktől. A Nemzeti Front a kutatás és fejlesztési kiadásokat 30%-kal növelné, illetve kötelezné a nagy francia vállalatokat Innovációs Alap létrehozására azzal a céllal, hogy elősegítsék a kkv-ék fejlődését. A hazai munkavállalók védelme érdekében a vállalatok által alkalmazott külföldi munkavállalókra speciális foglalkoztatási adót vetne ki.

A költségvetés politika terén nagyarányú adócsökkentést irányozna elő. Így csökkentené a jövedelemadót, a lakhatási adót, a közjegyzői díjakat, továbbá a társasági adót is a jelenlegi 33%-ról 24%-ra mérsékelné. A hadikiadásokat a GDP 1,8%-ról egészen 3%-ig emelné, továbbá növelné a rendőrség létszámát is. Ezek mellett növelné a munkások és a kisnyugdíjasok vásárlóerejét havonta nagyságrendileg 80 euróval. Végül pedig átvizsgálná és emelné a szociális kiadások nagyságát. A jelöltnek mindezen intézkedésekkel a fő célja az, hogy elősegítse a vásárlóerő növekedését. Az elemzések szerint a Nemzeti Front intézkedései 85 milliárd euró többlet kiadást jelentene a költségvetés számára. A költségvetési kiadásokat az importvámból befolyó adóból (15 milliárd euró), a külföldi munkavállalók megadóztatásából (2 milliárd euró), továbbá a társadalombiztosítási rendszer reformjából, az adócsalás visszaszorításából, az Európai Unió számára befizetett hozzájárulások megszűnéséből, a bevándorlás okozta költségek mérsékléséből, valamint az intézményi reformok által nyert megtakarításokból finanszírozná.

Marine Le Pen programjában nem részletezi, hogy pontosan mit kezdene az államadóssággal, ellenben a költségvetési hiányt 2019-re a GDP 3%-áig csökkentené, s az öt éves elnöki ciklusának a végére az 1,3%-ot szeretné elérni. Mindezt főként arra a hipotézisre építi, miszerint a francia gazdaság 2018-ban 2%-kal, 2021-ig pedig éves 2,5%-kal fog bővülni. Kérdés azonban, hogy a frankhoz való visszatérés mekkora gazdasági sokkot fog jelenteni az országnak, illetve az egyes protekcionista lépésekre miként reagálnak a partnergazdaságok.Így a 2%-os gazdasági növekedés is fenntartásokkal kezelendő. Az biztos, hogy a Nemzeti Front esetleges hatalomra kerülésével egy bizonytalan korszak venné kezdetét a gazdaságpolitika terén.

Albi, ahol minden sarkon tök terem

Hagyjunk fel most kicsit a politizálással – az úgyis megfekszi az ember gyomrát - és evezzünk át a gazdaság területére, amiben ha Franciaország nem is jeleskedik manapság, de sok figyelemreméltó példát tud felmutatni az együttműködés és a fenntartható fejlődés terén.

albi_gyumolcs.jpg
Albi városa madártávlatból - Váltanának, Forrás: Le Figaro

Így, ha valaki a festői dél-franciaországi Albi városába jár, ne ijedjen meg attól, ha léptem nyomon paradicsom vagy paprika tövekbe, esetleg egy fej karfiolba botlik a város utcáin vagy épp a híres katedrális mellett. A főként Toulouse-Lautrec festő szülőhelyeként ismert 51 ezer fős város vezetése ugyanis ambiciózus tervet tűzött ki maga el 2016-ban: a városnak 2020-ra önellátónak kell lennie élelmiszer ellátás tekintetében. A városvezetők szerint abnormális az, hogy a világ minden részéről érkező termékeket fogyasztunk, miközben a térséget körbe veszi a termékeny föld, továbbá egy-egy élelmiszer válság folyamán az élelmiszer ellátás sem biztosított öt napnál tovább a város lakosai számára.

Így a városvezetés kezébe vette a dolgokat, s a legfiatalabb generációtól kezdve a nyugdíjasokig mindenkit megpróbál bevonni a kezdeményezésbe. Első lépésként egy 73 hektár nagyságú, alig néhány percre lévő önkormányzati tulajdonú termőföldet vontak be a programba, melyet az első két évben ingyen, utána évi 80 euró fejében adtak ki termelők számára, akik meghatározott szabályok szerint (pl. csak biotermékeket termelhetnek) művelhetik be a kapott parcellát. A megtermelt zöldséget, gyümölcsöt csak helyi lakosoknak adhatják el. Ha esetleg többlet keletkezik, azt a városi menza vásárolja fel.

albi_csaladi_kert.jpg

Újra művelésbe vonták - Egy családi zöldséges kert Albiban (Forrás: Albi)

Második lépésként a város flaszterét vonták be a termelésbe, s így ahol azt a környezet lehetővé tette zöldségesládákat helyeztek el, gyümölcsfákat ültettek. Így lassan az ablakba tett muskátlik mellett megjelentek a tökök, karfiolok, répák. Az utcasarkokon, tereken vagy egy nagyobb alma vagy körtefa kínálja piros termését a város parkjában. A növényeket a falubeliek nevelik, s bárki szabadon vehet az így termesztett termékekből.

A következő lépés a parlagon heverő vagy gyepszőnyeggel felszórt kertek termelésbe való újbóli bevonása volt. Ez lehetőséget ad a nehéz körülmények között élőknek arra, hogy megtermeljék a zöldség és gyümölcs szükségletük egy részét, ezzel csökkentve a napi kiadásaikat. Ezek mellett a klasszikus mezőgazdasági termelőket is be szeretnék vonni a projektbe, meggyőzve őket, hogy termékeik egy részét ne a nagy élelmiszervállalatok felé értékesítsék, hanem inkább helyi szinten adják el. Igaz, a városvezetés szerint egyelőre nehéz lesz meggyőzni őket. További kihívás a kereskedelmi láncok megnyerése, hogy a városban lévő boltjaik polcaira a környékben termelt áruk kerüljenek fel. Egyelőre ez sem megy könnyen, igaz a város központjában működő áruház lánc engedett, s aki akar az már vehet, egy igazi hazait.

Azonban nemcsak kertek építésével van kikövezve az önfenntartás felé vezető ösvény, hanem a lakosság gondolkodását is formálni kell. Így az iskolákban és óvodákban kis zöldségkerteket alakítottak ki, melyet a gyerekek művelnek. A munkát tanárok és a szülők mellett szakértők is segítik, akiket főként a nemzetközi mozgalom, a „Les Incroyables Comestibles” szolgáltat a város számára. Ezzel a fiatalok számára akarják tudósítani, hogy mikor melyik gyümölcsnek, zöldségnek van szezonja, illetve, hogy a helyben megtermelt élelmiszerek sokkal hasznosabbak, sőt esetleg még ízesebbek és egészségesebbek is, mint az ország más részéről vagy esetleg külföldről érkező termékek.

A város egyik képviselője, Jean-Michel Bouat bevallja, hogy feltehetően nem fog sikerülni a teljes önellátás elérése 2020-ra hiszen például sertés húsból nincs elegendő, de például tejtermékek terén már kielégítő mennyiséget termelnek a környékbeli gazdák. Így, ha némi keserű szájízzel is zárják a négy éves mandátumukat, nem szomorodnak el a város honatyái, hiszen már az is elégedettséggel tölti el őket, hogy négy éves mandátumok folyamán tudták formálni a város lakosainak fogyasztási szokásait.

süti beállítások módosítása