Hagyjunk fel most kicsit a politizálással – az úgyis megfekszi az ember gyomrát - és evezzünk át a gazdaság területére, amiben ha Franciaország nem is jeleskedik manapság, de sok figyelemreméltó példát tud felmutatni az együttműködés és a fenntartható fejlődés terén.

Albi városa madártávlatból - Váltanának, Forrás: Le Figaro

Így, ha valaki a festői dél-franciaországi Albi városába jár, ne ijedjen meg attól, ha léptem nyomon paradicsom vagy paprika tövekbe, esetleg egy fej karfiolba botlik a város utcáin vagy épp a híres katedrális mellett. A főként Toulouse-Lautrec festő szülőhelyeként ismert 51 ezer fős város vezetése ugyanis ambiciózus tervet tűzött ki maga el 2016-ban: a városnak 2020-ra önellátónak kell lennie élelmiszer ellátás tekintetében. A városvezetők szerint abnormális az, hogy a világ minden részéről érkező termékeket fogyasztunk, miközben a térséget körbe veszi a termékeny föld, továbbá egy-egy élelmiszer válság folyamán az élelmiszer ellátás sem biztosított öt napnál tovább a város lakosai számára.

Így a városvezetés kezébe vette a dolgokat, s a legfiatalabb generációtól kezdve a nyugdíjasokig mindenkit megpróbál bevonni a kezdeményezésbe. Első lépésként egy 73 hektár nagyságú, alig néhány percre lévő önkormányzati tulajdonú termőföldet vontak be a programba, melyet az első két évben ingyen, utána évi 80 euró fejében adtak ki termelők számára, akik meghatározott szabályok szerint (pl. csak biotermékeket termelhetnek) művelhetik be a kapott parcellát. A megtermelt zöldséget, gyümölcsöt csak helyi lakosoknak adhatják el. Ha esetleg többlet keletkezik, azt a városi menza vásárolja fel.

Újra művelésbe vonták - Egy családi zöldséges kert Albiban (Forrás: Albi)

Második lépésként a város flaszterét vonták be a termelésbe, s így ahol azt a környezet lehetővé tette zöldségesládákat helyeztek el, gyümölcsfákat ültettek. Így lassan az ablakba tett muskátlik mellett megjelentek a tökök, karfiolok, répák. Az utcasarkokon, tereken vagy egy nagyobb alma vagy körtefa kínálja piros termését a város parkjában. A növényeket a falubeliek nevelik, s bárki szabadon vehet az így termesztett termékekből.

A következő lépés a parlagon heverő vagy gyepszőnyeggel felszórt kertek termelésbe való újbóli bevonása volt. Ez lehetőséget ad a nehéz körülmények között élőknek arra, hogy megtermeljék a zöldség és gyümölcs szükségletük egy részét, ezzel csökkentve a napi kiadásaikat. Ezek mellett a klasszikus mezőgazdasági termelőket is be szeretnék vonni a projektbe, meggyőzve őket, hogy termékeik egy részét ne a nagy élelmiszervállalatok felé értékesítsék, hanem inkább helyi szinten adják el. Igaz, a városvezetés szerint egyelőre nehéz lesz meggyőzni őket. További kihívás a kereskedelmi láncok megnyerése, hogy a városban lévő boltjaik polcaira a környékben termelt áruk kerüljenek fel. Egyelőre ez sem megy könnyen, igaz a város központjában működő áruház lánc engedett, s aki akar az már vehet, egy igazi hazait.

Azonban nemcsak kertek építésével van kikövezve az önfenntartás felé vezető ösvény, hanem a lakosság gondolkodását is formálni kell. Így az iskolákban és óvodákban kis zöldségkerteket alakítottak ki, melyet a gyerekek művelnek. A munkát tanárok és a szülők mellett szakértők is segítik, akiket főként a nemzetközi mozgalom, a „Les Incroyables Comestibles” szolgáltat a város számára. Ezzel a fiatalok számára akarják tudósítani, hogy mikor melyik gyümölcsnek, zöldségnek van szezonja, illetve, hogy a helyben megtermelt élelmiszerek sokkal hasznosabbak, sőt esetleg még ízesebbek és egészségesebbek is, mint az ország más részéről vagy esetleg külföldről érkező termékek.

A város egyik képviselője, Jean-Michel Bouat bevallja, hogy feltehetően nem fog sikerülni a teljes önellátás elérése 2020-ra hiszen például sertés húsból nincs elegendő, de például tejtermékek terén már kielégítő mennyiséget termelnek a környékbeli gazdák. Így, ha némi keserű szájízzel is zárják a négy éves mandátumukat, nem szomorodnak el a város honatyái, hiszen már az is elégedettséggel tölti el őket, hogy négy éves mandátumok folyamán tudták formálni a város lakosainak fogyasztási szokásait.