Már nincs egy hónap sem a francia köztársasági elnöki választások első fordulóijáig, de még így sem lehet biztos győztest hirdetni. Egy biztos a Nemzeti Front probléma nélük fogja abszolválni az első fordulót, így biztos helye van a választások második körében. Erre szinte mérget lehet venni, amit jól mutat az is, hogy a szélső jobboldali párt választói a leghatározottabbak a döntésüket tekintve, így jöhet, bármi szinte biztos, hogy elmennek szavazni a Nemzeti Frontra.
Azonban biztos sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon kik azok, mely az a társadalmi réteg, akik a Nemzeti Frontot támogatják? És mi a legfőbb motivációja ezeknek a választóknak, hogy a szélső jobboldali pártra adják a szavazatukat?
A kérdést természetesen nem csak Önök hanem sok kutató is feltette már, akik ha nem is minden esetben a Nemzeti Front szavazókat keresték, de sok esetben ott kötöttek ki. A téma legnagyobb kutatója Christophe Guilluy geográfus, aki a társadalom földrajzi vetületeivel foglalkozik 2000 óta több kötetben (Francia törésvonalak, A perifériára szorult Franciaország, Franciaország alkonya) dolgozta fel a francia társdalomban meghúzódó törésvonalakat. Így elemzései szerint a társadalomban megtalálhatunk egy úgynevezett perifériára szorult réteget, akik főként az egykori munkásréteg dolgozói közül kerülnek ki. Guilluy szerint, ez a társadalmi csoport veszélybe érzi magát a határok megnyitása, a termékek és a szolgáltatások szabad áramlása miatt, amit a mindenkori kormányzatok sem kérdőjeleznek meg, s így ezen perifériára szorult emberek számára a globalizáció nem jelent mást, mint a(z) (ipari) munkahelyek elvesztését és a bevándorlók számának növekedését.
A francia társadalomban végbemenő változások nagyságrendileg 30 évvel ezelőtt kezdődtek, amikor is az ipari szektor látványosan kezdett visszaszorulni. A jelenség főként a vidéki közép- és kisvárosokat, illetve a nagyvárosok szélesebb körű agglomerációját érintette, ahol a gyárbezárások miatt jelentősen csökkent a munkahelyek száma. Az ipar visszaszorulását jól mutatja, hogy az elmúlt 25 évben nagyságrendileg 1,4 millió munkahely szűnt meg a szekunder szektorban. Az iparosítás visszaszorulása egyrészről arra vezethető vissza, hogy Franciaországban – szemben Németországgal – nem történt meg az kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása a 1990-es és 2000-es évek folyamán, így a 2008-as világválság még nehezebb helyzetbe hozta e vállalkozásokat és a kisüzemek nagy része megszűnt. Másrészről azonban a nagyvállalatok jelentős része az évek folyamán az alacsonyabb költségvonzatú országokba helyezte át a termelését, ami szintén jelentősen hozzájárult a szekunder szektor munkahelyeinek csökkenéséhez. A munkahelyek megszűnése jelentős mértékben növelte az állástalanok számát és a csalódott, munkanélküli választók az elmúlt évek kormányainak tulajdonítják az elhibázott gazdaságpolitikai megoldásokat. Így nem véletlen, hogy a munkanélküliség által leginkább sújtott régiókban a legnagyobb a radikális változást kívánó, Nemzeti Frontra szavazók aránya.
Az iparosodás visszaszorulásával párhuzamosan a tercier szektor jelentősége egyre inkább bővült a gazdaságon belül, amit a 2008-as világválság, főként a digitalizáció térnyerése még jobban felgyorsított. Az egykori ipari zónák azonban teljesen kimaradtak a fejlődésből, ugyanis az Uber, az Airbnb, illetve az egyéb modern digitális megoldásokra alapuló vállalkozások elkerülik e régiókat, továbbá a szálloda-és a szórakoztatóipar is főként a nagyvárosokba koncentrálódik (leszámítva egy-egy turisztikai térséget).
A periférikus megyék városaiban nemcsak a munkahelyek szűnnek meg, hanem a helyi állami vagy magánszolgáltatások is folyamatosan leépülnek, eltűnnek. Ez főként a nagy alapterületű bevásárlóközpontok elterjedésének köszönhető, ami idővel teljesen ellehetetlenítette a helyi kiskereskedelmet, így a városközpontok kiüresednek, s a vidéki lakosság kitaszítottság érzése tovább nőtt. Mindezt tovább gyorsítja, hogy az állami szolgáltatások nagy része is, úgymint posta, óvoda, iskola is egyre inkább eltűnik, ami a kitaszítottság érzését tovább növeli. Mindezt jól mutatja az amerikai New York Times tudósítása a francia Albi városából, ahol a kiskereskedelem teljesen leépült, s egy üres belváros maradt helyette. A fenti folyamat az Ifop jelentése szerint jelentős mértékben hozzájárult a Nemzeti Front megerősödéséhez. Az elemzésük szerint a 2014-es uniós parlamenti választások eredményei szerint azokban a kisvárosokban és falvakban, ahol egyetlen egy kereskedelmi egység sincs a választók 31,8%-a a Nemzeti Frontra adta a szavazatát, míg ott, ahol legalább 8 vagy 9 szolgáltatás található, a szavazatok 25,6%-kát kapta a szélsőjobboldali jelölt.
A metropoliszok és a vidék párhuzamos gazdasági fejlődése mellett társadalmi átalakulás is végbement a francia társadalomban az elmúlt 20-30 évben, ami szintén magyarázatul szolgál a Nemzeti Front magas választói támogatottságának. A vidéki lakosság ugyanis kevésbé vagy szinte egyáltalán nem részesedett a globalizáció sikereiből, sőt inkább annak árnyoldalaival találkozott. A városokban viszont kialakult egy úgynevezett globalizált városi polgárság. Matthieu Quiret, a Les Echos lap Collectivités locales rovatának munkatársa szerint az egyes metropoliszok és nagyvárosok lakosai kulturálisan sokkal közelebb kerültek a világ más nagyvárosaiban élő polgárokhoz, mint a saját nemzetük polgáraihoz. Eközben a lakosság többi része, főként az alacsony bérekkel rendelkező munkásosztály, illetve az alkalmazotti réteg egyre inkább a társadalom perifériájára szorult. Christophe Guilluy francia földrajztudós számításai szerint a 36 ezer francia önkormányzatból nagyság rendileg 34 ezer teljesen a perifériára került, ami a lakosság 60%-át jelenti. Így talán nem meglepő, hogy a Nemzeti Front egy sikeres kampánnyal könnyen maga köré tudta gyűjteni ezen csalódott, s a társadalom szövetéből kitaszított embereket.
