A Szajna partján, alig néhány lépésre az Eiffel toronytól aranyszínű hagymakupolák törik meg a párizsi bádoglemeztetők rendjét. A hatalmas ortodox templomra hajazó monumentális épület nem más, mint az új orosz kulturális központ, amit még Nicolas Sarkozy francia, és Vlagymimir Putyin orosz elnök megállapodása alapján kezdtek el építeni Párizs szívében. Az épületnek azonban nem csak kulturális feladata lesz, hanem a Le Monde és a Le Figaro szerint is az orosz államfőnek célja van az épülettel. Ezzel szeretné ugyanis megüzenni a nagyvilág számára, hogy Moszkvát a globális színtéren újra érdemes komolyan venni.

Az épület átadására október 19-én kerül sor, s az eddigi hivatalos álláspont szerint maga Vlagyimir Putyin is részt vett volna a ceremónián, majd találkozott volna a francia elnökkel. Putyin látogatásának a célja, hogy a két ország közötti évszázados baráti viszonyt, amelyet Putyin szerint a kereszténység és a közös történelem köt össze, felmelegítése, jegyzi meg Helene Carrere dEncausse Oroszország szakértő a Le Figaronak.

Azonban alig két héttel a hivatalos látogatás előtt, Putyin visszamondta a találkozót, ugyanis Francois Hollande kikötötte, hogy csak akkor hajlandó találkozni az orosz elnökkel, ha a tárgyalások csak és kizárólag a szíriai kérdésre koncentrálódnak. Putyinnak azonban esze ágába sincs beszélni Szíriáról, amit jól mutat Szergej Lavrov külügyminiszter nyilatkozata is, aki szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsában minden kérdésre válaszoltak, sőt az általuk felajánlott javaslat csomagot a franciák le is szavazták, így már nincs miről tárgyalni.

Az biztos, hogy Putyin közel-kelet politikáját senki kérésére nem fogja megváltoztatni, ami nem véletlen, hiszen Moszkvát két probléma aggasztja igazán, amely szorosan kapcsolódik a szíriai kérdéshez. Az egyik, az orosz területek déli határainál fekvő országokban uralkodó stabilitás megszűnésének a veszélye, s így a teljes káosz kialakulása, ami azonban magával hozná a második problémát is: a terror elharapódzását a térségben, teszi hozzá Vladimir Fédorovszki szakértő. Oroszországot ugyanis délen szinte kivétel nélkül muzulmán országok veszik körbe, ahol egyre inkább teret nyer a radikális iszlám eszme. Így nem véletlen, hogy Putyin célja a szíriai polgárháborúra minél hamarabb pontot tenni, s az egykori Szíriát – s a térség stabilitását - visszaállítani Bassár el-Aszad vezetésével, jegyzi meg Encausse.

Putyin emellett úgy érzi, hogy a szíriai háború lezárásával felszabadítja az ország területén élő keresztényeket is, akiket véleménye szerint Európa teljesen magára hagyott. Putyin azzal is tisztában van, hogy el-Aszad támogatásával semmi rosszat nem tesz, hiszen az Egyesült Államok fő szövetségese a régióban pont az a wahabita vezetésű Szaúd-Arábia, amely kézen-közön támogatásokat juttat a szélsőséges terrorszervezeteknek.

Mosolyszünet - Putyin és Hollande a 2013-as G20 csúcson Szentpéterváron

„Putyin egy olyan vezető, aki a nemzetközi színtéren a saját játékszabályai szerint játszik. Morálisan, mindenre készen áll, s nincs más célja mint az, hogy megmutassa Oroszország nemzetközi függetlenségét” - jegyzi meg Andrej Kolesznikov moszkvai politológus. Ezzel szemben Franciaország függetlensége már kevésbé egyértelmű, amit többen szóvá is tesznek. Így a szélső baloldali pártvezér, Jean-Luc Melanchon szerint Franciaország teljesen behódolt az Egyesült Államoknak, míg Nicolas Sarkozy szerint „Franciaország az Egyesült Államok lakája lett” ugyanis az országnak nincs önálló külpolitikája, s mindenben aláveti magát az amerikai akaratnak.

Holott egykoron nem így volt. Chalres de Gaulle-tól kezdve az összes francia elnök igyekezett több lábon álló külpolitikát kiépíteni. Így érthető, hogy többen önálló külpolitika kialakítására sürgetik Franciaországot, főként, ami az Oroszországgal való viszonyt illeti. Tudniillik Franciaország és Oroszország között régóta volt ilyen fagyos a kapcsolat, sőt a francia lakosság számított (és számít) leginkább ruszofilnek Európában, ami a kulturális, történelmi és spirituális kapcsolaton túl, arra is visszavezethető, hogy a két országnak sokszor az érdekei is megegyeztek, amely még szorosabbra fűzte a kapcsolatokat, jegyzi meg Federovski. Természetesen azt is látni kell, hogy Hollande ódzkodása a Putyinnal való közös találkozótól nem véletlen, ugyanis a kulturális központ közös felavatása nem épp a legjobb képet festené a regnáló köztársasági elnökről, aki külpolitikája terén volt a leginkább támadhatatlan. Azonban egy közös kép azzal a Vlagyimir Putyinnal, aki egyre jobban elszigetelődik a nemzetközi színtéren az Aleppó kegyetlen bombázása miatt, nem épp a legjobb képet festené a francia elnökről. Hollande egyik tanácsadója szerint azonban az Aleppó-i tragédia nem azt jelenti, hogy meg kell szakítani a diplomáciai kapcsolatokat Moszkvával hiszen az nem old meg semmit. Meg kell vizsgálni milyen megoldást lehetne találni együtt az Aleppó-i helyzetre, jegyzi meg a Le Figaro-nak a tanácsadó.

Nagy valószínűség szerint tehát Putyin és Hollande nem fog közös diplomáciai piruettet bemutatni Párizsban, a francia közönség ennek ellenére, kárpótolhatja magát az Operába érkező orosz balett társulat előadásával.