Először is nem próbálom meg exkuzálni magam, hogy majd két hétig nem jelentkeztem. Ígérem próbálom bepótolni az elmúlt két hetet.
Gondoltam rá, hogy beszámolok a francia helyhatósági választásokról, de ahogy körbe néztem a magyar híroldalakon, láttam, hogy ők is úgy ahogy, de beszámoltak a választás első fordulójáról, mely a konzervatív jobbközép pártok győzelmét hozta 30,32%-al. Így csak néhány szó foglalkoznék a választásokkal.
Mit is választottak a franciák?
Sok helyen megyei (département) közgyűlés megválasztása szerepel, ami részben igaz is, de valójában a megyei közgyűlés az egyes járások (canton) képviselőinek az összességéből tevődik össze. A franciák most őket, a járások képviselőit választják meg. Összesen 2054 járásban választanak egy jelölt párt. Kérdés, hogy mit is jelent a jelölt pár, ugye? Azt jelenti, hogy egy nő és egy férfi közösen indul egy-egy járáson belül a választók kegyeiért. Ezeket a pártok maguk vagy egy másik párttal közösen is indíthatják. A jelölt páros mindkét tagja bekerül a megyei tanácsba, ha nyer. Így annak ellenére, hogy a helyhatósági törvényt 2013-ban módosították s a járások számát csökkentették, a képviselők száma több lett, mivel a járásokat már egyszerre két ember képviseli, így az eddigi 4035 képviselő helyett (mivel ennyi járás volt) már4108 embert választanak meg.
A választás mindkét fordulóban a többségi szavazás alapján zajlik. Az abszolút többség (50% + 1) megszerzése esetén a páros megnyeri a szavazást, ha az érvényes is, azaz a választók legalább 25%-a részt vett a választáson. Ha az első forduló nem lett eredményes, érvényes, eredményes és érvényes akkor jön a második forduló, ahol azok a jelölt párok vehetnek részt, akik elérték legalább a szavazatok 12,5%-t.
Na de nézzük az eredményt:
Az első helyre a Népi Mozgalom Uniója (UMP) és szövetségesei érkeztek meg 30,32%-al.
Második helyre meglepetésre a Nemzeti Front érkezett, aki a szavazatok 25,19%-tszerezte meg. Igen meglepetésre, ugyanis az előzetes közvélemény kutatások 30% körüli eredményt jósoltak nekik ehhez képest messze alulmúlta a párt választási eredménye az előzetes várakozásokat. A párt vezetője, Marine Le Pen, azonban nem tűnt szomorúnak. Miért is lett volna, hiszen a szélsőjobb oldali párt feje sosem kergeti rózsaszín felhőket, így a megszerzett eredménnyel is teljes mértékben elégedett volt. Tudniillik ilyen jól még sosem szerepelt a párt. Még a tavalyi uniós választáson is - ahol a szélsőséges, unióellenes pártok kifejezetten erősek - csupán a szavazatok 24,86%-t szerezte meg. A párt így több mint 360 ezer szavazattal tudta növelni a szavazó bázisát.
A harmadik helyre - mint az várható volt – a Szocialista Párt által vezetett baloldali összefogás érkezett meg a szavazatok 21,85%-val. A 2012-es köztársaság elnöki választások óta úgy látszik a szocialisták képtelenek nyerni, sőt egyre inkább leszakadnak a két jobboldali párt mögött. A szocialistáknak nemcsak a kedvezőtlen közhangulattal kellett volna megküzdeniük, amelyet főként a kormányázásuk vált ki. (Szinte alig érezhető gazdasági növekedés, rekord méretű munkanélküliség (5 millió munkanélkülivel), továbbá a baloldali pártra egyáltalán nem jellemző költségvetési politika, melyet legjobban a február közepén elfogadott Loi de Macron fémjelez.) Hanem a szocialistáknak meg kell küzdeniük a baloldali pártok megosztottságával is, ugyanis mióta a Zöldek kiléptek a kormányból, azóta rá sem tudnak nézni a szocialistákra, így inkább a kommunista Baloldali Front jelöltjeivel léptek szövetségre. Mindennek köszönhetően a baloldali választók szavazatai jobban megosztódtak az egyes baloldali jelöltek között.
Egy szó, mint száz a konzervatívok nyertek, mely főként Nicolas Sarkozyt hozta újra be a politikai színpad középpontjába. Sarkozy már tavaly ősszel fellépett a színpadra, de az UMP elnökjelölő kongresszusát is épp csak meg tudta nyerni, egyszóval nem indult valami simán az újbóli politikai szerepe. De most hogy megnyerte az első fordulót – és elemzők szerint nagy valószínűséggel még jobban megnyeri a másodikat – kezdi átvenni a főszerepet a politikai színpad jobb oldalán. Sarkozynek és ezzel együtt az UMP-nek most már csak azt kell eldöntenie, hogy vajon ki lesz az igazi ellenfél a 2017-ben. Marine Le Pen és pártja a Nemzeti Front vagy a bugdácsoló szocialisták.
Chantal Delsol, filozófus, a francia Le Figaro hasábjain a „A Nemzeti Front előretör, mert ki meri mondani, hogy a király meztelen” című publicisztikájában kifejti, hogy mi valójában a Nemzeti Front népszerűségének a titka. Nem a párt programjában és nem is a karizmatikus vezetőjében kell keresni azt. A kulcs egyszerűen csak az, hogy kimerik mondani mindazt a problémát, amivel az átlag polgár nap, mint nap találkozik és amit a politikai elit nem mer kimondani. S persze ezzel a nyíltságával, szókimondásával szalonképtelennek tűnik a politikai színpadon. Azonban észre kell venni, hogy a választókat már nem érdeklik az elméleti viták, ha a maguk körül megoldandó problémák sorát látják, melyre a politikai elit képtelen megoldást találni. Így – hívja fel a figyelmet a szerző – a Nemzeti Front további politikai életből való kizárásával, mind a bal, mind a jobb oldali pártok, csak elősegítik azt, hogy egy napon a párt hatalomra kerüljön.
Ahhoz képest, hogy csak néhány szót akartam írni a választásokról egy kicsit bő lére sikerült, ahogy szokás mondani. Ha már így belelendültem akkor igyekszem beszámolni a 2. forduló eredményéről is.
