Emmanuel Macronra rájár a rúd nyár eleje óta. Kezdődött a testőre botrányával, majd nem sokkal később a legnépszerűbb minisztere, Nicolas Hulot, és egykori támogatója Gérard Collombe is otthagyta a kormányát, az utóbbi távozása során ráadásul kemény szavakkal illette a francia köztársasági elnököt és a jelenlegi kabinetet. Emmanuel Macron bizalmi indexe 27%-ra csökkent a Les Echos gazdasági napilap felmérése szerint, így még Édouard Philippe miniszterelnök iránti bizalom is magasabb, aki az ellentmondásos reformok nagy részét menedzseli, kommunikálja. Az egykori gazdasági miniszterből, köztársasági elnökké avanzsáló politikusnak újra kell gondolnia eddigi politikai stratégiáját, elsősorban ami a vezetői stílusát és az állampolgárokkal fenntartott cinikus, lekezelő kapcsolatát illeti, ugyanis antipatikus, kioktató viselkedése sok embernél kiverte a biztosítékot.
Holott, ha megnézzük a francia politikai életet, Emmanuel Macronnak nem lenne miért izgulnia, hiszen a francia V. köztársaság történelmében egyedülálló módon kvázi ellenzék nélkül kell kormányoznia. A jelenlegi francia politikai palettán egyszerűen nincs olyan számottevő erő, amely koherens politikájával komoly veszélyt jelentene a francia elnökre nézve. A szocialisták kvázi megszűntek. A konzervatív Köztársaságiak megosztottak az elnökhöz fűződő viszonyukat illetően, hiszen a párt Alain Juppé által fémjelzett liberális szárnya támogatja Macron politikáját, és még attól sem riadnának vissza, hogy beálljanak a kormánypárt mögé a EP választási kampány során. Ezzel szemben a radikálisabb, konzervatívabb képviselők szerint az elnök által képviselt biztonság- és migrációs politika elfogadhatatlan. Laurent Wauquiez pártvezérnek, aki hajlana a konzervatívabb hangvételre, ezen két világkép között kell egyensúlyoznia, hogy elkerülje a párt esetleges kettészakadását. Ami Marine Le Pent illeti mostanáig nem igazán tudta magát összeszedni a tavalyi vereség után, jóllehet máig ő és pártja tűnik a francia köztársasági elnök legnagyobb kihívójának. Végül pedig érdemes megemlíteni a szélsőbaloldali France Insoumise-t, amely eleinte úgy tűnt, hogy sikeresen fel tud lépni, mint Macron egyetlen, igazi ellenzéke, de idővel nem tudta meglovagolni a szakszervezetek által szervezett tüntetési hullámokat, miközben az elmúlt hetekben a pártja körül kirobbant finanszírozási botrányok is megrendítették hitelességét.
A pártok mellett még a szakszervezetek lennének azok, akik tüntetéseikkel, sztrájkjaikkal borsot törhetnének Emmanuel Macron orra alá, de már ezek a szervezetek sem a régik, így hiába hirdettek meg több tömegtüntetést is az elmúlt hónapokban a várt hatás elmaradt.
Ellenségem saját magam? - Emmaneul Macron egy I. világháborús megemlékezésen Morhange városában
A francia elnök tehát ellenfél nélkül uralhatná a politikai teret, ha nem lenne (saját magán kívül) egy olyan ellenfele, akire sosem számított: maga a francia nép. Tudniillik az elmúlt hónapok döntései, úgymint az üzemanyagokat sújtó környezetvédelmi adó emelése, a kötelező sebességhatár 80 km/h-ra történő csökkentése, a dízel autókkal szemben indított boszorkányüldözés, a nyugdíjak befagyasztása, vagy egy esetleges nagy városok „védelmét” szolgáló dugódíj bevezetése mind-mind a vidéki, ingázni kényszerülő, kevésbé tehetős lakosságot érinti leginkább. Már csak hab a tortán, hogy az Irán elleni amerikai szankciók nagyban növelték a kőolaj világpiaci és, így a franciaországi benzin árát az elmúlt hónapokban, amely vidéki lakosság, mellett a teherfuvarozókat érinti legjobban, akiknek végképp kezd elegük lenni Emmanuel Macronból és kormányából.
Így közösségi portálokon csoportok alakultak a kormány lépéseivel szemben. Ezek sokáig ártatlan civilszerveződésnek tűntek. "Jelvényük" a sárga fényvisszaverő mellény lett, melyet kitettek az autóik műszerfalára. Idővel egyre bővült a csoport és mára már egy, nagy közös mozgalommá alakult, mely november 17-én országos szintű útblokádokra készül országszerte. A kormány egyelőre keresi az ellenszert, de még nem találta meg. Márpedig mindez jelentős hatással lehet az ország imázsára, hiszen Emmaneul Macron reformjai eddig ellenállás nélkül mentek át, amely így egy új, kedvező képet tükrözött Franciaországról a befektetők szemében.
Kiállítja meg őket? - Albert városában "sárga mellényesek" tüntetnek a francia kormány reformjai ellen
Macron helyzetét csak tovább nehezíti, hogy alig félév múlva lesznek az uniós választások, amelyhez nagy reményeket fűz a francia elnök. Így egy nagyszabású tüntetés jelentős kihívás elé állíthatja Emmanuel Macront, akinek már így is módosítania kellett eddigi retorikáján. Tudniillik, az egykori gazdasági miniszter elsősorban a lakosság megosztására törekedett a kampánya során, amely szerint a jövő évi választás tétje, hogy az európaiak egy progresszív vagy egy nacionalista Európát akarnak-e. Márpedig ez az ellenségkép-gyártás nem igazán győzte meg a francia választókat, nem beszélve arról, hogy a progresszív világkép nehezen is kommunikálható a választópolgárok felé. Így Emmanuel Macron az I. világháborús megemlékezések során egyre inkább az európai szuverenitásra épít beszédeiben, amely magába foglalja a közös határvédelmet, az uniós haderő felállítását is és egy erős, egységes Európa képét vázolja fel. Hogy a lakosságnak erről mi a véleménye, az a következő hetekben kiderül.