Emmanuel Macron azzal az ígérettel került az elnöki bársonyszékbe, hogy alapjaiban fogja megváltoztatni Franciaországot, kezdve a munkaerő-piactól, az oktatási- az egészségügyi rendszeren át egészen nyugdíjbiztosításig. A fiatal elnök nem tétovázott sokáig: annak érdekében, hogy kigáncsolja a politikai érdekeket, a legtöbb posztba technokrata szakembert ültetett, majd alig, hogy berendezkedett az elnöki Élysée-palotában, előállt a reform menetrenddel. Az ország átalakítását – a felszínre került botrányoktól eltekintve – szinte megállás nélkül tudta folytatni, melyhez nagyban asszisztált a darabokra hulló ellenzék és a francia társadalom látszólagos apátiája.
Tavaly novemberben, azonban a francia lakosság egy részénél betelt a pohár. A megszokottól eltérően nem a párizsi polgárok vonultak utcára, hanem a külvárosi és a vidéki lakosság, amely az elmúlt évtizedekben folyamatos életszínvonal romlással volt kénytelen szembe nézni, és a Macron-kormány által elkezdett reformok (nem mellesleg az elnök stílusa) az utolsó csepp volt a pohárban. (A sárga mellényes mozgalom részleteiről és mögötte meghúzódó társadalmi problémákról már itt írtam, míg azok, akik mélyebben bele akar mélyedni a témába, annak érdemes elolvasnia, Jérôme Fourquet kiváló pillanatképét, a L'archipel français című könyvet.)
A sárgamellényesek ráébresztették a köztársasági elnököt arra, hogy lassítani kell menetrenden, és el kell magyarázni a reformok értelmét a franciáknak. Ennek szellemében tartották meg az első „Nagy Nemzeti Konzultációt” 2019 elején. A Le Monde információ szerint nemcsak a lakosság, de az elnök környezete is a jelenlegi tempó visszafogását javasolta annak érdekében, hogy a franciák nagy része megeméssze az elmúlt évek reformjait. Szeptember 16-án Macron is elismerte, hogy„az erőltetett ütemet, amit az elmúlt két évben követtünk nem lehet tovább csinálni”. Így nem véletlen, hogy a legkritikusabb reformot, a nyugdíjrendszer átalakítását, - melyet decemberben vittek volna a törvényhozás elé - a francia elnök a jövő évre halasztotta el.
Emmanuel Macron egy fórumon a Nagy Nemzeti Konzultáció során - Vakarhatja a fejét, hogy merre induljon tovább
Jérôme Jaffré politológus, a Centre d’études et de connaissances sur l’opinion publique (Cecop) vezetője szerint azonban Emmanuel Macron nagy kockázatot vállal azzal, ha felhagy a reformok folytatásával, ugyanis ez adta elnökségének lényegét. Emmanuel Macron maga volt a változás ígérete. Jaffré szerint azonban látni kell azt is, hogy a sárgamellényes tüntetésekkel az erőszak és a bizalmatlanság az elnöki ciklus meghatározó elemévé vált. A sárgamellényes tüntetések szelleme átjárja az egész társadalmat, ami így egyre inkább megöli az értelmes közbeszédet, amit jól példáznak a roueni tűzesettel kapcsolatos vélemények is. Másrészről a francia társadalom szinte minden rétegének van elszámolnia valója a kormánnyal, így például a fiatalok a klímaváltozás, míg a rendőrök, a tűzoltók és sokan mások pedig az egyre rosszabb életkörülmények miatt vonultak az utcára.
Sárgamellényes tüntetők valahol Franciaországban - Hátat fordítottak a politikai elitnek
A szakértő szerint a társadalmi csoportok elégedetlensége önmagában még nem lenne probléma, azonban míg régebben a háborgókat rendszerint az ellenzéknek sikerült lefölöznie, addig mára ez teljesen megszűnt. Az ellenzék romokban, így a társadalmi elégedetlenségek már nem tudnak az egyes ellenzéki pártokon keresztül a politikába és a közéletbe beépülni, hanem közvetlen konfrontációra lépnek a hatalommal és az egész politikai rezsimmel szemben. A szakértő azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a nyugdíjreform akár az 1995 decemberi hatalmas tüntetéshullám megismétlődésével is járhat.
Az elnök és pártjának a helyzetét csak tovább nehezíti a jövő márciusban tartandó helyhatósági választások. A Köztársaság mozgásban! ugyanis rendkívül gyenge önkormányzati szinten, amit jól mutat, hogy a közvéleménykutatások nagy része szinte mindenhol 10% alá méri a pártot. Így az is előfordulhat, hogy a kormánypárt alig-alig fog saját polgármestert felmutatni, miközben a 2022-es elnökválasztásra – az ellenzéki pártok kvázi összeomlása miatt - továbbra is Emmanuel Macron marad – Marine Le Pennel együtt - a legnagyobb esélyes, jóllehet mindez egy rendkívül törékeny és gyenge politikai és társadalmi bázison alapszik.
